Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Bagnard, Guy - Fábry Kornél (ford.): Az Atya a keresztény kinyilatkoztatásban
AZ ATYA A KERESZTÉNY KINYILATKOZTATÁSBAN 25 avul vagy leértékelődik. Épp ellenkezőleg! Az emberi atyaság nyitott az ég felé; úgy kell gyakorolni, mint az egyedüli és egyetlen Atya felé vezető utat. így megélve az atyaság mintegy miniszteri, szolgálói rangra emeltetik; isteni felelősség alakját ölti fel. Ezért, akik az Atya módjára viselik e nevet, arra kaptak meghívást, hogy háttérbe húzódjanak az élet ajándéka előtt, melyet a gyermek kap. Az a hivatásuk, hogy szüntelenül lemondjanak a hírvágyról, ami a gyerekeket egyszerűen önmaguk meghosszabbításává tenné és semmibe venné személyes misztériumukat. Ez vezetheti a szülőket bizonyos körülmények között odáig, hogy bocsánatot kérjenek saját gyermeküktől. Végül is mennyivel jobb módszer megmutatniuk, hogy nem öltötték magukra az ajándék legvégső eredetére jellemző tökéletességet. Az ily módon gyakorolt atyaság bizonyos értelemben „szentségi”, mivel jelenvalóvá teszi az Atyát a beismert határok és gyengeségek közepette is. Az Atya: az irgalmasság forrása Az irgalmasság az önzetlenség legkiemelkedőbb formája. Ehhez az igazsághoz ismét példaadó illusztrációt találunk a tékozló fiú történetében. Azáltal, hogy fönntartja a fiúnak adott ajándékot, vagyis az ő fiúi mivoltát, az Atya kinyilvánítja, hogy Atya marad. A vissza nem vont ajándék egyenértékű az irgalmasságot keltő együttszenvedéssel. Egyszerű ennek a magyarázata. Az Atya visszautasítja azt, hogy azonosítsa a fiú lényét azokkal a cselekedetekkel, melyek ellentmondanak gyermekségének. A létező mindig több, mint a tette. A Forrás megőriz egyfajta ontológiai elsőséget minden konkrét megnyilvánulása felett. Ha ezt az azonosítást megtennék, az végül is ugyanaz lenne, mintha eltörölnék a Kezdetet, vagyis eltűntetnék az Atya képét a fiú lényében. Ez pedig az Atya számára önmagával való ellentmondás lenne, mivel visszavenné azt, amit odaadott volna. A visszavonás nélküli ajándék nyitja meg tehát az Atya számára az egyetlen lehetséges utat: a várakozásét. Ekkor a türelem válik az irgalom legkifejezőbb formájává. Paradox módon maga a türelem a legkiemelkedőbb jele hatalmának, mint ahogy azt tetszetősen fejezi ki
