Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Bagnard, Guy - Fábry Kornél (ford.): Az Atya a keresztény kinyilatkoztatásban
AZ ATYA A KERESZTÉNY KINYILATKOZTATÁSBAN 23 erőltetné birtokosi jogait, emlékeztetve, hogy ő a alkotó? Nem őrizné- e meg önmagának azt, amit odaadott? Az abszolút ingyenes adás vezet el a háttérben maradáshoz. Ha az Atya teljes mértékben Atya, akkor csak adni tud, elfelejtetve önmagát. Különben beszennyezné az ajándék tisztaságát. Itt található kétségkívül a legmélyebb ok, ami miatt (Isten) az embert „önmagáért” akarta, és amiért „saját döntése hatalmába adta.” (Sir 15.14) Ez királyi méltóságának legtisztább jele. Emlékezzünk Nüsszai Szt. Gergely csodálatos fejtegetésére, melyet II. János-Pál idézett a Veritatis Splendorban: „A lélek királyi jellege mutatkozik meg abban, hogy nincs tulajdonosa és szabad, s akaratáual önhatalmúlag irányítja magát. Ki másnak vannak ilyen tulajdonságai, ha nem a királynak? ... így az emberi természet, mely arra teremtetett, hogy ura legyen a többi teremtménynek, az egész univerzum szuverén Urával való hasonlósága révén eleven képe lett az Ostípusnak, részesedik méltóságában és nevében.,,4 Az igazi adomány megköveteli az adakozótól, hogy visszavonuljon, akkor is, ha nem szűnik meg forrás lenni. Nemde ez az, amit többek között ki akar fejezni a tékozló fiú példabeszéde. Amikor benyit az atyai házba a fiatalabbik fiú, követeli az örökség neki járó részét. A meglepő, hogy személyesen az apa adja át a követelt javakat. Az Atya Atya marad akkor is, amikor fia eltávozik tőle. Nem szűnik meg „adni” ! Hogyan is mondhatnánk világosabban az Atya atyaságának mélységét: hagyja, hogy a fiú fia legyen abban a pillanatban is, amikor az megtagadja fiúi mivoltát. így jelenik meg teljes bőségében az adás állandósága; megbánás nélküli adás. Azzal, hogy fenntartja, amikor jogosan vonná meg tőle, az abszolút ingyenessége teljes fényben megmutatkozik. 4 PG 44: 135 (De hominis opificio, c. 4.)
