Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Batut, Jean-Pierre - Török József (ford.): Mindenható Atyaisten
16 Jean-Pierre Batut szónak nincs relácionális vonatkozása, jóllehet pontosan ez Isten hatalmának eredetisége biblikus értelemben. *** A rendezett isteni hatalom (potentia ordinata)15 középkori fogalma komoly szentírási alapokkal rendelkezik. Ezt nem lehet elmondani a potentia absoluta vagyis abszolút hatalom fogalmáról, arról a különbségtételről, amely Isten hatalomgyakorlásának tényleges módja és aközött van, ahogyan ő azt jogosultan használhatná. Ez a különbség- tétel a tény és a jog között arra is utal, hogy ha ilyen volna az akarata, Isten mindent megtehetne, még azt is, ami neki ellentmondás. Ez a különbségtétel föltárja azt a gondolkodásmódot, amelynek többé nem sok köze van a kinyilatkoztatás Istenéhez, mert a hatalmat nem kötvén többé össze a bölcsességgel, elfelejti, hogy a jó, az igaz, a szép nem az isteni hatalom elhatározását tükrözik: Isten személyesen a Szépség, a Jóság, az Igazság.16 Ám ha Isten „rendezett” hatalma a Bölcsességre vezetődik vissza, biztosíték adatik arra nézve, hogy a Logosz nincs messze, ő az, aki volt a „kezdetben”, vagyis - magyarázza Órigenész - a Bölcsességben.17 Órigenész a pogány Kelszosznak - aki a keresztényeket azzal vádolta, hogy Istennek a természet rendjével ellenkező cselekedeteket tulajdonítanak és velük szembeszegezte, hogy Isten nem tesz semmit a természet ellen - így felelt: Istennek minden lehetséges. Mert mi hallhatjuk a „minden” szót, anélkül, hogy azon azt értenénk, aminek nincs létezése, vagy ami föl- foghatatlan... Amikor ő (ti. Kelszosz) állítja: Isten nem akar semmi ellentéteset a természettel, akkor mi megkülönböztetjük: ha a termé15 Úgy tűnik, ezt a terminológiát először Hugues de Saint-Cher (1230 táján) alkalmazta, majd Duns Scottus (1266-1308) is átvette. Maga a téma azonban már Petrus Damianus egyik művében (Levél az isteni mindenhatóságról) előfordul. Vö.: O. Boulnois, La puissance divine et son ombre, de Pierre Lombard á Luther, Paris, 1994, 53-65, 131. 16 Ennek eszméje Isten és a transzcendentáliák szétválasztásából született, ami a nomi- nalistáknak köszönhető. Aquinói Szent Tamás ezzel szemben az elvont hatalom gondolatát másként értelmezte. Vö. STh 1 a, q.25, a.3., a.4. 17 Vö. Órigenész: De principiis, IV, 4,6.
