Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Isten az Atya - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): Newmann és az evolúció

NEWMAN ÉS AZ EVOLÚCIÓ

53

tüli kibontakozását), amikor azt tartjuk, hogy ő eredetileg olyan öntevékeny emberi elmét teremtett, amelynek majdnem teremtő képessége van.” Newman megjegyzése, amellyel bizonyos „csoszogó” teológusokat célzott meg, Darwint előbb találta el, mint azokat. A megjegyzés arra a nézetre vonatkozott, hogy az elme a „teológia fellegvára”. Darwin tulajdonképpen ezt a nézetet akarta lerombolni, nem frontális támadással, vagyis nem igazi filozófiai érvekkel.24

Newman hasonló taktikával hagyott meg több mindent Darwinnak a „tervezéssel” kapcsolatosan, jóllehet ugyanakkor megtagadta tőle azt, ami centrális volt céljaira. Newman az „isteni terű" csodálatából indult ki, amely lehetővé tette, hogy „bizonyos törvények, amelyek évmilliókkal ezelőtt működtek, e hosszú korok folyamán biztosan és pontosan azokat a hatásokat eredményezzék, amelyeket O kezdettől fogva akart”. E megjegyzés után Newman felajánlhatta az engedményt: „Mr. Darwin elméletének nem kell ateisztikusnak lennie, akár igaz, akár nem; sugallhatja egyszerűen az isteni előretudás és ügyesség szélesebb eszméjét.”25

Ezen „előretudással és ügyességgel” Newman hajszálnyit sem hódolt be. Legfeljebb sajnálni lehet, hogy Newman sohasem állt a nyilvánosság elé olyan izgalmasan szemléletes „antievolucionista” megjegyzésekkel, mint amilyeneket von Hügel báró jegyzett föl az utókor számára, azután hogy meglátogatta Edgbastonban. „Newman kivitt a Botanikus Kertbe, ahol a rododendronok és azáleák csodálatos virágzásban voltak, és amint ide-oda bujkált a bokrok körül, a csodálat ex- tázisával eltelve felkiáltott: »De milyen érvet tud fölhozni az evolúció ez ellen, mint az Elme munkájának evidenciája ellen?«”26 *

24 A részletekre lásd könyvemet: Angels, Apes and Men (La Salle, 1L: Sherwood Sugden, 1983), p. 52.

25 Letters and Diaries, vol. 24, p. 77.

26 Von Hügel, The Reality of God and Religion and Agnosticism (London: J. M.

Dent, 1931), pp. 53-54. A látogatás 1876 júniusának közepén történt. Hügel, jegyzetfüzete szerint (amely most a St. Andrews University könyvtárában van), június 14- én, 16-án és 18-án beszélgetett Newmannel, amikor »Urunk elégtételes szenvedését, »a természetes vallás kérdéseiben tapasztalt legyőzhetetlen tudatlanság lehetőségét, »a bizonyosságot, »a skolasztikus filozófiát, »a tévedhetetlenséget és »a pápa időleges hatalmát« vitatták meg. Lásd: R. K. Browne, „Newman and Von Hügel”, The Month