Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Az Atya éve - Batut, Jean-Pierre - Török József (ford.): Mindenható Atyaisten

12

Jean-Pierre Batut

köztünk nem üres szóvirág, az apostol szava nem jelenti-e bizonyos értelemben, hogy maga a Fiú sincs még alávetve az Atyának oly hosz- szan, mint amennyi hiányzik a mi saját alárendelődésünkből? Más szavakkal, valami még hiányzik Isten öröméhez:

„Krisztus a mennyek országában nem egyedül akarja megízlelni a színbort, hanem vár bennünket; mert ő mondta: »Nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában» (Mt 26,29). Bizony, mi vagyunk azok, akik nem törődvén életvitelünkkel, késleltetjük az ő vígasságát

Meddig vár ő? „A művet, amelynek elvégzését rám bíztad, véghez- vittem”- mondja (vö. Jn 17,4). Mikor fejeződik be ez a mű? Akkor, amikor engem, aki legutolsó és legrosszabb vagyok minden bűnös között, engem ő befejez és tökéletessé tesz, akkor „viszi véghez művét”; most műve még tökéletlen, addig, amíg én tökéletlen maradok. Any- nyiban, amennyiben én nem vagyok alávetve az Atyának, nemkülönben róla sem mondható el, hogy alávetett lenne az Atyának. Nem mintha belőle hiányozna valami az Atyának való alávetettségből, hanem énmiattam van, hogy ő még nem fejezte be művét, vagyis hogy róla is elmondható, hogy még nem alávetett. Mert azt olvassuk, hogy „Krisztus teste és tagjai vagyunk mindahányan” (lKor 12,27).

Mivel az ő teste nélkül - amelynek mi mindannyian tagjai vagyunk - Krisztusnak az ő Atyja felé megvalósuló alávetettsége még nem lehet tökéletes, az Atya mindenhatósága még nem tevékenykedik a maga mindent átfogó terjedelmében. Mégis, bizonyosak vagyunk afelől, hogy eljön a történelem láthatárán az a nap, amikor megvalósul mindez:

„Amikor a Fiű majd befejezi művét és az egész teremtést elvezeti a legfőbb teljességhez, akkor ő maga is alá lesz vetve mindabban, amit az Atyától fog birtokolni, és benne fog befejeződni a mű, amit az Atya rábízott azért, hogy Isten legyen minden mindenben.”

Ez a történelem teológiai értelme: ez az a hely, ahol a mindenható Atya szuverén uralma megvalósul az Istenre hagyatkozó életeken keresztül, amelyekkel ő végül kedvére rendelkezhet.

***