Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Az Atya éve - Batut, Jean-Pierre - Török József (ford.): Mindenható Atyaisten

10

Jean-Pierre Batut

és nem volt olyan idő, amikor a leendő dolgok előképe ne lett volna meg a Bölcsességben.”10

így Origenész szándéka nem abban állt, hogy a világ örökkévalóságát állítsa, hanem hogy meghatározza a Fiú-Bölcsesség közvetítő szerepét. Mivel „a Pantocrator elnevezés nem korábbi Istenben a Bölcsesség születésénél, ami neki az Atya nevet adja”, Isten teremtő ugyanazon okoknál fogva, amelyek azt teszik, hogy ő Atya. O atyai- an teremt, és Fia, aki az ő Bölcsessége, egyszerre vele teremtő (tehát isteni, semmi kétértelműség nélkül) és minden teremtés modellje - egyszerre „a láthatatlan Isten képmása” és „minden teremtmény elsőszülöttje”, amint azt Szent Pál mondja (Kol 1,15). Következésképpen, mivel a teremtés eredetét Isten atyaságának a misztériumában leli föl, beteljesedése csakis fiúi lehet: az ember csak az Atya Fiú-képmásához hasonulva jut el saját tökéletességére.

2. Az Atya nem akar mindenható lenni nélkülünk

Itt annak az eszmének a logikus következményével állunk szemben, hogy a Fiú számára szükségesek vagyunk. Ha a Fiú teszi az Atya dicsőségét, akkor ez a dicsőség csak úgy lesz teljes, ha abban mi magunk is részt veszünk.

„Mivel azonban az írás a Pantocrator dicsőségéről beszél, s dicsősége kiáradásának mondja a Bölcsességet, értésünkre adja, hogy a mindenhatóság dicsőségében is részes a Bölcsesség, aki által az Atyát Pantocrator névvel illetjük. Mert a Bölcsesség, azaz Krisztus által ura az Isten mindennek, s nem pusztán uralkodói tekintélyével, hanem alattvalóinak önkéntes szolgálata okán is.”

Ugyanennek a szakasznak a folytatásában Origenész a következő állítást magyarázza: „mindaz, ami az enyém, tiéd, és ami a tiéd, az enyém” (Jn 17,10; vö. Lk 15,31). Ha az Atya mindent a Fiúnak ad,

10 De principiis 1,4.4. Alexandriai Kelemennél is megtalálható ez az eszme: „Mivel a Nemszületett egyetlen - ez a Pantocrator Isten az Elsőszülött is egyetlen. »Minden általa lett és nélküle'semmi nem lett» (vö. Jn 1,3). O az, akit minden próféta Bölcsességnek nevezett, ő az, aki minden született Mestere, Isten Tanácsnoka, aki mindent előre látott” (Sztromata VI,7,58,1).