Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Gál Ferenc: A Fiú születése az Atyától
31 GÁL Ferenc A Fiú születése az Atyától A Szentírás és a hagyomány a Fiúval kapcsolatban a születést, a Szentlélekkel kapcsolatban a származást emlegeti. Az Atyát azonban nem származtatja egyik személytől sem: „nem lett, nem született, nem származott” (Atanáz féle hitvallás). A szavak nem egyszerű negatív állapotot akarnak kifejezni, hanem az Atya személyes jellegét. 0 úgy birtokolja az isteni lényeget, hogy nem kapja más személytől, hanem csak adja a Fiúnak és a Fiúval együtt a Szentléleknek. Az atyaság te egyáltalán nincs kiinduló pont, nincs kezdet, nincs időbeli elsőség. Mégis ő a végleges megokolása a születésnek és a származásnak. Hogy az atyaság önmagában végtelen érték, mutatja Krisztus viselkedése, aki különös feladatának tekintette az Atya nevének megdicsőítését és az emberekkel való megismertetését (Jn 17,3-4). O azért Atyja a Fiúnak, mert a Fiú tőle kapja az isteni lényeget. Mi azért nevezzük Atyánknak a kegyelmi rendben, mert valamilyen véges módon az isteni életet adja nekünk. Ez a kifelé való hatás már a három személy műve, de amennyiben az Atya az ős-kezdet, azért őrá vonatkoztatjuk. Abban a felhatalmazásban, hogy az Atya nevét ajkunkra vehetjük, meg kell látnunk az új, természetfeletti állapot valóságát: háromság életébe. A görög atyáknál és Bonaventúránál jobban kidomborodik az Atya ősforrás szerepe a Szentháromságban és a természetfeletti élet közlésében, mint Ágostonnál és Tamásnál. A második személy ünnepélyes címe: az egyszülött Fiú. Erre a névre kell „minden térdnek meghajolni az égben, a földön és az al-
