Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Spiteris, Yannis - Gruber László (ford.): A középkori Bizánc és a pápaság
A KÖZÉPKORI BIZÁNC ÉS A PÁPASÁG 25 Csakis a római reformátorokat képviselő teológustól kölcsön vett, egyszerű hangsúlyok segíthetnek bennünket a következő fontos tény megértésében: A latinok olyan a pápára vonatkozó teológiát mutattak be a görögnek, amely Nyugaton, a keleti hagyomány hozzájárulása nélkül, egyoldalúan fejlődött ki. A görögök nem voltak képesek a pápaságra vonatkozó latin nyelvezetet megérteni, mivel nem tudták maguk mögött a teológiai kidolgozás azon évszázadait, melyekre a római reformerek támaszkodtak. Ezeket a fogalmakat, illetve időnként még radikálisabbakat, a latinok Konstantinápolyban tett látogatásaik alkalmával, valamint levelek vagy más dokumentumok által adják majd át a görögöknek. Pl. III. Ince 1199-1200-ban Kamatérosz János pátriárkának olyan nyelvezet felhasználásával ír, amely a havel- bergi püspöknél még radikálisabban összpontosít a péteri primátusra.21 Nyilvánvaló, hogy a pápaság ilyen beállítása óriási nehézségeket jelentett a görögök számára. Az ő ekkleziológiai előfeltevéseik, amint az könnyen levezethető Nikomédiai Nicetasz ekkleziológiai nézeteinek bemutatásából, majdnem teljesen ellenkezők voltak, s ugyanígy más módon értelmezték a császárnak a keresztény társadalom szövevényében elfoglalt helyét. Nicetasz nézetei A./ Nikomédiai Nicetasz számára teljesen összeegyeztethetetlen a latinok római primátus-értelmezési módja meg a püspökök és a zsinat autonómiája megőrzésének a lehetősége. Modern kifejezéssel élve állíthatjuk, hogy számára veleszületett összeférhetetlenség állt fönn pápaság és kollegialitás között. Valóban, a görögök olyan intézményt láttak a pápaságban, amely magába szívja a püspököket tanítói, igehirdetői, valamint egyházkormányzói küldetésükkel együtt. Ha igaz 21 Vö. Cf. Y. Spiteris, La critica bizantina, 255-261.
