Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Spiteris, Yannis - Gruber László (ford.): A középkori Bizánc és a pápaság
24 Yannis Spiteris ja a pápa; tehát az egyházban jogi síkon minden őtőle származik. Ahogyan az egyház csúcsa, a fő magában foglalja az egész testet, úgy a katolikus egyház azonosul a római egyházzal, és ez a pápával.16 C./ A krisztológia túlsúlyba kerülése miatt ezen ekkleziológia legközvetlenebb következménye az, hogy Péter, és utóda a pápa az apostoli és püspöki kollégium fölé, ill. ezeken kívülre behelyeződnek.17 DJ A római reformerek tehát tisztán „hatalmi” és „jurisdikciós” terminusokban fogalmazták meg a görögök számára a pápaság vallási jelentését. Péter (és így a pápa) hatalmát abszolútként, s majdhogynem magával az isteni hatalommal azonosként magasztalták.18 Lényegében ebben az értelemben használja Anzelm a pápára vonatkoztatott, „Vicarius Christi” formulát a Nikomédiai Nicetásszal folytatott vitájában. Szükséges aláhúzni, hogy a görögök számára egyedül a császár volt „Krisztus helytartója.”19 EJ Anzelm számára az egyházi egység fokmérője nem csupán önmagában a kinyilatkoztatott igazsággal (ortodoxia), hanem a római egyház által képviselt és tanított igazsággal való megegyezés lesz. íme, miért kell engedelmeskednie a római egyház felé annak, „aki üdvözül- ni kíván”. „Gyakorlatilag, aki nincs azonos véleményen a római egyházzal, az eretnek mivoltáról tanúskodik.”20 16 Vö. G. B. Ladner, »The concepts of „ecclesia” and „christianitas” and their relation to the idea of papal „plenitudo potestatis" from Gregory VII to Boniface VIII«, in Sacerdozio e regno da Gregoria VII a Bonifacio VIII, Miscellanea Históriáé Pontificiae, 18, Roma 1954, 42-77. 17 Anselmus: »Quocirca nulli fidelium convenit aliquatenus dubitare, seu in questione ponere, sed firmissime tenere, quod Petrus a Domino princeps apostolorum sit con- stitutus. Quemadmodum autem solus Romanus pontifex vice Petri vicém geht Christi, ita sane caeteri episcopi vicém gerunt apostolorum sub Christo, et vice Christi sub Petro et vice Petri sub pontifice Romano et eius Vicario«. Dial., Lib.. Ill, cap. X. PL. 188. 1223 A. 18 Cf. M. Maccarone, »La teológia del primato romano del secolo XI«, in Istituzioni ecclesiastiche dell „Societas Christiana” sei secoli XI—XII, 45. 19 Vö. M. Maccarone, Vicarius Christi: storia del titolo papale, Roma 1952. 20 Dial., PL 188, 1226 A.
