Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: Új utak a teológiában
20 Gál Ferenc Az Egyházban a hagyomány nemcsak a tanítás továbbadását jelenti, hanem annak a kegyelmi valóságnak is a folytonosságát, amit a kinyilatkoztatott tételek és igazságok kifejeznek. Ennek a kegyelmi valóságnak a megközelítéséhez és feltárásához is szükséges a Szentlélek kegyelme. Azt mondhatjuk, hogy ő inkább éltető princípiuma a teológiának, mintsem tárgya. A hit fénye és a kegyelmi hatás azonban nem mentesít bennünket a tudományos módszertől. A középkori teológia először Platón, majd Aristoteles bölcseletének felhasználásával igyekezett rendszert alkotni. A szintézist ma szélesebb alapokon kell megalkotni, hiszen az ember egész gondolkodó és akaró lényével áll szembe a kinyilatkoztatással és feletet vár kérdéseire. A bölcselet, a természettudomány, a történeti kutatás és a társadalmi fejlődés sok olyan kérdést vetett fel, amit a régebbi teológusok egyáltalán nem láthattak. A zsinat a gyakorlati feladatok felé fordította az érdeklődést. A központi gondolat ez: hogyan tehet az Egyház tanúságot az Isten sze- retetéről, amely Krisztusban megjelent? Ez a szeretet természetesen jelenti minden anyagi és szellemi érték érvényesitését. Ha a teológia valóban a hitből fakadó élet segítője akar lenni, akkor egyszerre kétfelé kell tekintenie: a kinyilatkoztatásra, elsősorban a Szentírásra és a világra, amelyből a konkrét emberi problémák adódnak. A Szentírás különleges helyzete miatt a biblikus teológiának előtérbe kell lépnie. A hagyományos módszer többnyire csak azokat a tételeket tárgyalja, amelyeket az egyházi tanítóhivatal a téves nézetekkel szemben formába öntött. Igaz, hogy az Egyházban van dogmafejlődés, ezért a teológiában olyan tételek is szerepelnek, amelyek nem mondhatók egyszerűen azonosaknak a Szentírás közvetlen kijelentéseivel. Az is igaz, hogy a biblikus teológia köteles a Szentírást a hagyományok és a tanítóhivatal követelményei szerint értelmezni. Azonban éppen ez az értelmezés az Egyház állandó kibontakozásának jegyében áll. A teológia az új idők követelményeivel és várakozásával tekint vissza a kezdetre, illetőleg annak írásbeli összefoglalására, a Szentírásra és ezért képes új összefüggéseket is meglátni. Jellemző példa erre a teremtés és az evolúció, vagy a történeti Jézusnak és a hit Krisztusának viszonya. Jellemző pl. az is, hogy a személyes egység kegyelmi hatásait Krisztus emberi természetére a dogmatikák csupán a kalkedoni zsinat határozatából vezették le, ami kétségtelenül a kinyi
