Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: Új utak a teológiában
ÚJ UTAK A TEOLÓGIÁBAN 21 latkoztatás lényegét tükrözte. De a Szentírás még itt is sok részletkérdésre adhat felvilágosítást. A világ felé való tekintés következik abból, hogy a teológia az élő embernek közvetíti a kinyilatkoztatást. Nem maradhat elszavalt monológ, hanem párbeszéddé kell válnia a mai emberrel. Tudnia kell kérdezni, tanítani, utat mutatni, szolgálni. A teológiát a mai Egyházban kell művelnünk. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az elvont emberi természet sajátságaira hivatkozunk, vagy régi tévtanokkal vitázunk. Az Isten országa konkrét történelmi helyzetekben valósul, azért figyelembe kell vennünk mindazokat a problémákat, amelyeket az élet felvet. Az ősminta itt is Krisztus alakja, akiben az Isten emberré lett, hogy emberi módon nyilatkoztassa ki magát. A megváltást belülről és alulról akarta megoldani, nem az égi dicsőségből. Nem felülről nyilatkozott, hanem magára vette az élet minden terhét. Az Egyház teológiája mindvégig theologia crucis, a kereszt teológiája marad. A földi élet tartozéka és vezetője kell, hogy legyen, mert csak így segíti az üdvtörténet kibontakozását. Azt kell hirdetnie, hogy Isten beavatkozásaival ezt a világot mindörökre fölemelte a természetfölötti rendbe és maga felé irányította, mint cél felé. Az ilyen teológia nem fecsérli el erejét meddő iskolai vitákban. A keresztény Európában a teológusok megszokták, hogy a hit birtokában reflektáljanak olyan kérdésekre, amelyek megelőzik a hitet. Ma már figyelembe kell vennünk a nem hívők esetleges szempontjait is, amelyeket éppen csak ők látnak és éreznek. Különösen fontos ez Isten létének igazolásánál, a megváltás szükségességénél, a természetfölötti rend kimutatásánál, az eredeti bűnnél és még néhány hasonló kérdésnél. Biztos, hogy ma már egy ember nem csinálhatja meg a teológiai szintézist. A feladat itt is a munkaközösségekre vár. S ha a teológiát valóban az élethez mérjük, nem beszélhetünk olyan teológiai iskolákról sem többé, mint a múltban. A pluralista társadalomban való szellemi mozgás több szabadságot, szélesebb látókört igényel. Az egység számára elégséges biztosíték lesz mindig a tanítóhivatal tekintélye. Viszont a nagyobb szabadsággal együtt jár a merészebb kezdeményezés, a problémák szélesebb körű fölvetése, ami újabb vitákra és egyben elmélyülésre adhat alkalmat. Elég itt hivatkoznunk a bibliakutatásnak az utóbbi két évtizedben elért eredményeire. Tehát minden
