Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Meyer, Hans Joachim - Gál Ferenc (ford.): Politikai okosság
60 Hans Joachim Meyer támadó ateizmus konkrétan mindig Hitlerre és a nemzeti szocializmusra emlékeztetett. Az emlék megmaradt a háború után is, s akkor is szükség volt az életlehetőség kialakítására. Valamilyen szocializmus egész Európában a háború után is jó hangzású irányzat maradt. Kelet-Németországban kialakult az az egyházi stratégia a hitellenes hatalommal szemben, amelyet sokan az okosság példájának tartottak. A cél az volt, hogy az Egyházat mint az evangélium hirdetőjét megtartani az állandóan erősödő keresztényellenes társadalomban. A módszere abban állt, hogy távoltartotta magát a politikától és igyekezett az ütközést elkerülni. A 60-70-es években az Egyház megerősödött befelé és kimondott elismerést kapott kívülről is. Az egyik egyházi nyilatkozat így szólt: „Mi, keresztények részt veszünk az emberiség sikereiben és bajaiban, reményében és csalódásaiban. Korunkban a hittel kapcsolatos probléma az, hogy az ember mindent magától vár: meg akarja változtatni a világot és valami újat felépíteni. A közösség szervezésével akarja megvalósítani azt, amit az egyén nem érhet el. A keresztény ember tudja, hogy a világ kibontakoztatása olyan feladat, amit a Teremtő az emberre bízott. A feladat megköveteli, hogy működjünk együtt minden jóakaratú emberrel. így tehetjük a világot emberivé, ahol igazságosságban, békében és szabadságban lehet élni. De bármilyen bizalommal tekintünk a világra, nem kerülheti el figyelmünket a világban tapasztalható sok fájdalmas és kiábrándító tapasztalás. A jövőbe vezető utat mindig tévedés és kiábrándulás árán teremtjük meg. A tudományos ismeret és a társadalmi átalakulás sokszor gyarapítja a működési lehetőséget és szélesíti a szabadság körét, de megkívánja az áldozatos munkát is, és nem ritkán új veszélyek keletkeznek belőle. Ezek a tapasztalások hozzájárulnak ahhoz, hogy a jövőt új színekben lássuk. Nem szabad tudatlanra venni azt a reményt, amely Krisztusban tárult fel előttünk. Hiszünk abban, hogy Isten jövőt szánt az emberiségnek, amely túlhaladja mindazt, amit az evilági törekvések remélni engednek. ” Ezt a szöveget úgy tekinthetjük, mint amely okosan szól az igazságról, hiszen megtaláljuk benne a Jézus Krisztus által hozott üzenet továbbadását, s amely megment attól, hogy az evilági reményt egy-
