Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Schipperges, Karl-Josef - Bolberitz Pál (ford.): Vallás és politika
48 Karl-Josef Schipperges rendnek.15 így az Egyház állam lesz az államban.16 Konstantin megtartja a pontifex maximus címet, és 325 óta viseli a diadémot, amely a keleti uralkodóknál a királyi és főpapi hatalom jelvénye volt.17 Természetesen már nem nevezi magát dominus et deus-nak, úrnak és istennek, de arról meg van győződve, hogy hatalma Isten kegyelméből van. Ez a fordulat megmarad a következő évszázadokban is.18 A koronázás hasonlít a papszentelés szertartásához, aminek lényeges része a felkenés.19 Az állami berendezkedés pedig a maga hivatalaival és méltóságaival az isteni világrend valamilyen utánzása.20 Maga a császár a láthatatlan világfeletti fölség képviselője.21 A császárságnak ez a teokrata értelmezése hatással volt a keleti és nyugati országok berendezkedésére is, egészen a középkorig. Amikor a frank birodalom minisztere, Pipin az utolsó Meroving uralkodót kolostorba küldte és magát tette meg királynak, az államcsíny jogosságának igazolásához szüksége volt hivatkozási alapra, és azt megtalálta a korábbi politikai és vallási hagyományban. A keletiekhez hasonlóan a germánoknál is megvolt az az elképzelés, hogy a politikai hatalom az istenségtől jön, és hogy a királyi család valamilyen isteni nemzetség, amelynek eredete elvész a mitikus időkben. A király közvetít a nép és a felsőbb hatalmak között, s mágikus erő lakik ereiben.22 Pipin mint király nem hivatkozhatott a pogány hagyományra, már azért sem, mert a karolingok nem származtak királyi családból. Ezért más tradícióhoz nyúl vissza, hogy forradalmi tettéhez vallási jóváhagyást szerezzen. A régi keleti uralkodók szentnek számítottak és 15 U.o. 286. 16 U.o. 288. 17 K. Christ, Das römische Weltreich, Freiburg, 1973, 196. 18 J. Vogt, Der Niedergang Roms, Zurich, 1965, 195. 19 U.o. 208. 20 U.o. 195. 21 U.o. 209. 22 G. Duby, Le temps des Cathédrales, Paris, 1976, 21.
