Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Schipperges, Karl-Josef - Bolberitz Pál (ford.): Vallás és politika

VALLÁS ÉS POLITIKA

47

nyekkel. A királyság az égből származik,10 11 s a földi király közvetít az istenek és az emberek között.11 Egyiptomban még kifejezettebb volt a politika kozmikus vonatkozása. A fáraó maga is istenség, aki az emberek és az istenek közötti határvonalon van.12

Ezekkel a felfogásokkal szemben radikális fordulatot hozott az ókori keleten Izrael. Ott a világ már úgy szerepel, mint semmiből való teremtése annak az Istennek, aki kivül áll azon a világon, amelyet ő hozott létre. Ezzel a természet elveszítette szakrális és mágikus jellegét. A társadalmi rendet az Isten és a nép között szabadon megkötött egyezmény, a szövetség határozta meg. A tekintély Istentől van, de a király köteles az ő törvényéhez igazodni.13 Itt tehát megvan a kimondott kapcsolat a vallás és a politika között. Izraelnek ez a politikai felfogása egyedülálló az antik keleten. A görög-római kultúrkör mindenben követi a pogány keleti felfogást. A rómaiaknál a vallás a közjognak a része. A főpap állami tisztviselő, a császár azonban átveszi a pontifex maximus szerepét, s ezzel a vallási kultusz ellenőre is ő lesz. A III. századtól pedig viseli a dominus et deus, az úr és isten címet, s ezzel kijár neki a vallási tisztelet.

A keresztény uralkodók szakrális vonása

Bár a keresztény vallással megszűnik a vallás és a politika egysége a Római Birodalomban, de Konstantin és utódai annyiban tovább viszik az ókori hagyományt, hogy a császár magát úgy tekinti, mint aki valamiképpen az Egyháznak is feje, nemcsak az államnak. Az Egyház átveszi az állam tartományi beosztását, sőt sok helyen az állami intézmény szerepét is. Konstantin leveleiben a püspököket „szeretett testvéreknek” szólítja.14 A papságot is elismerik társadalmi

10 M. Eliade, u.o. 95.

11 Weber-Schäfer, 22.

12 U.o. 26.

13 U.o. 75.

14 J. Burchard, Die Zeit Constantins des Grossen, 1962, 279.