Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Ratzinger, Joseph - Győrffy Andrea (ford.): Párbeszéd a vallások között
PÁRBESZÉD A VALLÁSOK KÖZÖTT 33 megköveteli az <5 akaratának elfogadását. Főleg akkor, ha ezt a kinyilatkoztatásban közölte velünk. A vallásnak először erre kell törekednie. 5. Ószövetségi és újszövetségi vallás Hogyan valósulhat meg a párbeszéd az egyistenhitet követő vallásokban? Három vallásról van itt szó: a kereszténységről, a zsidóságról és az iszlámról. Ebben az esetben a történeti probléma szerteágazó, azért csak néhány dologra térünk ki. Az ószövetségi Szentirás összeköti a kereszténységet és a zsidóságot, de a Jézus Krisztusba, mint az Isten Fiába vetett hit szétválasztja. Valójában az összekötés és a szétválasztás nem pontos kifejezés, hiszen Jézus Krisztus által az ószövetségi Szentírás a nemzsidóknak is szent könyve lett. Pál apostol az Efezusi levélben mondja, hogy Jézus ledöntötte a válaszfalat és egységes néppé tette az emberiséget. Továbbá Jézus által Izrael Istene az egész világ Istene lett. Általa teljesedett az ígéret, hogy a népek megtérnek Izrael Istenéhez, az egyedül igaz Istenhez. Ha Izrael nem is tudja elfogadni Jézust, mint Isten Fiát, azért még nem lehetetlen meglátni benne „Jahve szolgáját” (íz 53), aki Isten világosságát hozza el a népeknek. Izrael hite az ószövetségi Szentiráson nyugszik. Itt két dologra lehet rámutatni. Először is a Szentírás beszél Isten uralmának, országának kiteljesedéséről a világban. Továbbá ott van a Mes- siás-várás, amely azt tartalmazza, hogy általa Isten belép a történelembe és igazságot szolgáltat. Tehát az időnek három dimenziója kapcsolódik egybe: az Isten akaratának való engedelmesség, továbbá az, hogy Istennek teljes és végső szava kinyilvánult a világban, és elvezeti azt a teljes igazságra. Ennek elfogadása fejeződik ki a keresztény hitben, reményben és szeretetben. A biztosítékot mind a háromra Jézus alakja és működése adja meg. Őbenne találkozik az idő és az örökkévalóság, az ember és az Isten. Krisztusban a Fiú jött el az emberhez, de nem szűnt meg az Atyánál lenni. Ő jelen van és eljövendő. Jelen van világosságával és erejével, de eljön mint bíró és jutalmazó. Ilyen értelemben a kereszténységben is van Messiás-várás. Tőle tudjuk, hogy a világ már nem nyitott út az ismeretlenbe, hanem
