Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Ratzinger, Joseph - Győrffy Andrea (ford.): Párbeszéd a vallások között
34 Josef Ratzinger az Atya házába vezet. Krisztus azóta is összeköti és elválasztja az ó- és újszövetségi vallásosságot, tehát a párbeszédnek elsősorban ő a témája. 6. A keresztény hit és a misztikus vallások Már említettük, hogy az úgynevezett misztikus vallások alulról fölfelé alakítják ki a vallást és a vallásosságot, s így szemben állnak a dogmákat hirdető, hierarchikusan rendezett Egyházzal. Itt az a kérdés, hogy a dogma és a rendezettség akadályozza-e a párbeszédet? A választ két lépésben szeretném kifejteni. Először emlékeztetek arra, hogy a keresztény hit egyszerre misztikus és tételesen meghatározott. Az ázsiai vallásokkal való találkozás a kereszténység számára azért fontos, mert így ez a kettősség szükségszerűen kifejezésre jut, s talán enyhíti a szembenállás keménységét. Közben még egy kérdéssel számolni kell. A Szentháromság tétele és a megtestesülés tana radikális formák, vagyis Isten teljes titkát határozott kifejezéssel, sőt történetileg fogható formában tárják elénk. így ez a fogalmazás érthető módon hiányzik az ázsiai vallásokból. A kérdés nem új, a IV. században már hasonló vita volt Nisszai Szent Gergely és Eunomius között.12 Igaz, hogy a kinyilatkoztatáson nyugvó egyházi megfogalmazás határozott emberi formában fejezi ki a hitet, de ugyanakkor tudjuk, hogy a nevek és fogalmak mögött a felfoghatatlan és végtelen lét húzódik meg. A kinyilatkoztatott nevek és fogalmak egyértelműen alkalmasak arra, hogy a misztérium lényegét hasonlóság szerint közel hozzák hozzánk. A megtestesülést például úgy értelmezzük, hogy az isteni személy konkrét valóságban belépett történelmünkbe, de éppen ez az önkiüresítése felfoghatatlan. Itt az Isten egyszerre megmutatkozott és elrejtőzött.13 Milyen paradox lehet nagyobb annál, hogy a végtelen isteni személy szenved és elviseli a halált? Ez a titok tárgya lehet minden csodálatnak és misztikának. Az igazság és a végtelenség, a nagyság és a jelentéktelenség összefűződésére már Platón is rámutatott.14 12 L. Bouyer, id,m. 225. 13 B. Stubenrauch, Dialogisches Dogma, Freoburg, 1995, 84 kk. 14 Apologia 31c.
