Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Zimmermann, Albert - Rokay Zoltán (ford.): Keresztény hit és a modern filozófiai antropológia
68 Albert Zimmermann felfogni, mindig csak fordítva. Ez az elv vonatkozik minden kísérletre, amely fel akarja fogni, mi az ember. - A kinyilatkoztatás azt mondja nekünk, hogy az ember Isten képére teremtetett. Ám csak a mintakép megismerése engedi meg, hogy a képmás lényegét és értelmét megragadjuk. Ha viszont a mintakép elkerüli a figyelmet, vagy ha a mintaképet még tagadják is, úgy a képmást nem lehet megérteni és talány marad. Az, hogy ez az elv mennyire hatékony a mai filozófiában is, egyértelműen kitűnik a sokféle, különböző igyekezetből, amelyek arra irányulnak, hogy az embert egy elővételezett jövőből értelmezzék. Akár úgy, hogy a jövőt folyamatnak tekintik, amelyben Isten az ember által jön létre; akár úgy, hogy másként fogják föl. Az ilyen elvárásoknak nincs meggyőző filozófiai bizonyítéka, tűnjön a jövőbe vetett bizalom és az azt hordozó optimizmus mégoly magától értetődőnek is. Ezek az elvárások gyengén megalapozottaknak tűnnek korunk más filozófusainak szemében és ezt a strukturalista antropológia tanítása mutatja, amely az uralkodó igyekezethez mérten (amely készpénznek veszi az ember feltartóztathatatlan továbbfejlődését), éppenséggel megdöbbentően hat. (A strukturalista „antropológia” szerint nincs haladás, a fejlődés csak látszat.) Minden bizonnyal heves bírálat éri azokat a következtetéseket is, amelyeket a strukturalista gondolkodók vonnak le felismeréseikből, és nem indokolatlan végső fokon ezekben is bizonyíthatatlan kiindulási tételek eredményét látni. Abban az ellentétben azonban, amely itt megmutatkozik, mindenféleképp a korszerű gondolkodásnak az ember megismerésére irányuló fáradozásai egyik legfontosabb eredményét kell felismernünk. Aki arra törekszik, hogy komolyan vegyen minden megismerést, amely az emberre vonatkozik, és ezeket összefüggésbe akarja hozni a keresztény kinyilatkoztatás legfontosabb kijelentéseivel, nem csak azt érti meg, hogy az ember talány marad a filozófia számára és hogy a filozófiai tanokban felülmúlhatatlannak tűnő ellentétekre kerülhet sor. Számára sokkal inkább nyilvánvaló lesz a filozófia számtalan felisme-
