Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Zimmermann, Albert - Rokay Zoltán (ford.): Keresztény hit és a modern filozófiai antropológia
KERESZTÉNY HIT... 69 résének pozitív tartalma. A modern antropológia számos megnyilatkozását úgy lehet értelmezni, mint annak megerősítését, amit a kinyilatkoztatás mond az emberről. A Szentirás szerint az ember teremtmény, amely nem önmagát hozta létre, és akinek el kell fogadnia magát egyszeri voltában, nagyságában és felcserélhetetlenségében. A modern filozófia „világbave- tettségről” ( Geworfenheit), fakticitásról, határhelyzetről (Grenzsitua- tion) beszél; mi több, arról, hogy az ember szabadságra van ítélve. Az ember teremtményvoltáról szóló tanítás nem csak konzisztens ezekkel a tételekkel, hanem annak, amit a filozófia csak megállapít, mély értelmet ad: minden ember hagyatkozhat arra, hogy ő mint az, aki mint olyant éli meg magát, aki fölött nem lehet rendelkezni, nem a vak véletlen, vagy a mindenható természet terméke; hanem, hogy őt Isten elfogadja és szereti, és ezért ő az abszolút elfogadott és szeretett. A keresztény felfogás szerint Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette és mint ilyent arra hívta meg, hogy ura legyen a világnak és saját tetteinek. A Szentírásnak ez a mondása is igazolásra talál a filozófia felismeréseiben. Ez utóbbi ui. különösen világosan rámutat az ember nagyságára és méltóságára, amely a pusztán természeti törvényszerűségektől való eloidottságban, a természeti erők és a maga ereje feletti uralkodásban és mindenek előtt önmeghatározó képességében van. Végül a keresztény tanítás szerint az ember arra hivatott, hogy Isten dicsőségének részese legyen. Tehát úton van egy cél felé, amely felé szabad elhatározásból minden erejével haladnia kell. Amikor a modern filozófia oly nyomatékkai tanítja, hogy az emberi tevékenység értelmét a jövőben kell látnia, amelynek kialakítása az egyéb feladata, úgy a keresztény ezt mint annak jelét értelmezi, hogy a Szentírás az ember vágyódására felel, amelyet a filozófia ugyan észrevesz, melynek