Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Forte, Bruno - Takáts István (ford.): Értékek nélkül, de a titokra várva (A nihilizmus teológiai megközelítése)
36 Bruno Forte zett szolidaritás érzése közönséges, kicsinyes ügyeskedésekké változzon, amelyeket csupán egymásra kacsintó, tolvaj-testvériség vezérel... „Re-velatio Dei”: a Csendből születő Szó A keresztény hit számára egyedül a délután három órakor, a non a órájában felhangzó kiáltás az, amely felhasítja az ideológia zárt burkát, amely megérinti a teljességre várakozót. A megfeszített Krisztus a Másikkal való találkozás helye, aki eljött, hogy hozzánk intézett Szó legyen. A Kereszt Szavával való találkozás felszabadítja és megváltoztatja a szívet és az életet: Krisztus Pilátus előtt állva emlékeztet minket arra, hogy az igazság nem olyasmi, amely látványosságra tör, mint valamely logikus fejtegetés vagy egy jól megfogalmazott szavakból épített kastély. Az igazság maga az Ártatlan, aki szeretetének tapintatával érint meg minket: az Igazság nem olyasvalami, amit mi birtokolunk, hanem Valaki, aki átölel és birtokol minket. Hogy felismerjük a Másik arcát, amely ma a kultúrák összetett világában a megbékélés egyedüli lehetőségeként kínálkozik, a keresztényeknek újra Krisztusra kell mutatniuk, hogy tanúsítsák, hogy hihetően beszéljenek Róla ebben a korban, amelyet olyannyira meghatároz az Igazság szenvedélyének hiánya; hogy a modernizmus krízise és a posztmodern vibráló nyugtalansága után, az értelem teljes elvetésével szemben újból előtörjön az értelem utáni vágy. A zsidó-keresztény hit Istene az eljövetel Istene, az Örökkön élő, akinek van ideje az ember számára. Aki a történelembe belépve elindítja a vándorlást, felszítja a várakozás tüzét, mert olyan ígéretet ad, amely mindig felülmúlja az éppen beteljesedőt. Ezért „kinyilatkoztatás” az Ő jövetele: ami rejtett volt, megmutatkozik; eljövetel, ami utat nyit; vonzó feltárulkozás a visszahúzódásba. Erre a kettősségre, a megnyílás és az elrejtőzés dialektikájára utal maga a „re-velatio” kifejezése (rokon értelmű a görög apokalypsis-szel), ahol a „re” (apó-) igekötő kétfélét jelent: az állapot megváltozását és az állapot felerősödését: Isten kinyilatkoztatása nem csupán a fátyol eltávolítását jelenti, hanem a fátyol sűrűbbé válását is tartalmazza, vagyis mélyebbre rejtőzést. Az önközlés elválaszthatatlan az ismételt elrejtőzéstől. A revela-
