Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Forte, Bruno - Takáts István (ford.): Értékek nélkül, de a titokra várva (A nihilizmus teológiai megközelítése)
34 Bruno Forte nyomán a krízis időszaka lett, amely kiábrándult az ideák világából, amely lemondott a megvilágosított, megmagyarázható teljességről. Poszt-ideologikus kor ez, vagy másképpen mondva a búcsú ideje; a visszautasítás, a hosszú hanyatlás kora összevetve az ideológiák önhitt teljességre törekvésével. Míg a felvilágosodott, felnőtt értelem számára minden megmagyarázható volt, minden értelemmel bírt, addig a poszt-modern kor fáradt és erőtlen eszmerendszere számára szinte már semmi sem bír értelemmel. A kudarc, a bukás, a kiábrándultság ideje ez. A szegénység, a „világéj” ideje - amiként Heidegger nevezte de nem Isten hiánya miatt, hanem azért, mert az ember olyany- nyira elszegényedett, hogy Isten hiányát már nem is érzékeli hiányként. A szegénység, amely beteggé tesz minket, a közömbösség, amely nem érzi a „haza hiányának” végtelen fájdalmát (Heimatlosigkeit), a keresés vágyának elvesztése, amely az emberi élet és a halál végső értelmére kérdezne.12 így körvonalazható századunk krízise: a décadence arculata, miként Bonhoeffer írja: „Mivel nincs semmi, ami tartós volna, ezért maga az élet alapja, a bizalom, és annak minden megnyilvánulási formája került krízisbe. Mivel pedig az embereknek nincs többé bizalmuk magában az igazságban, ezért azt a propagandák álokoskodásaival helyettesítik. Mivel hiányzik az igazságosságba vetett bizalom, ezért mindaz, ami tetszik, helyessé és mértékadóvá válik... Ez tehát korunk helyzete, amely nem más, mint maga a valóságos dekadencia.”13 A dekadencia kora nem az értékek feladását jelenti, hanem olyan értékek keresésének elutasítását, amelyekért érdemes élni. A dekadencia üressé teszi az értékek jelentését, mert nincs érdekében azokkal élni. Valójában megfosztja az embert az igazság keresésének szenvedélyétől, elveszi tőle a magasabb igazságért való küzdelem vágyát, megvonja tőle azokat a megokolási lehetőségeket, amelyeket az ideológia látszólag felkínált neki. A dekadencia olyan általános, naiv optimizmust kínál, amely nem töri magát esetleges cáfolok meggyőzésével, mivel 12 Vö.: M. HEIDEGGER: Perché i poeti?[Miért a költők?], a Sentieri interrotti műben, ford. Sansoni, Firenze 1984, 247 oldaltól. 13 D. BONHOEFFER: Etica, Mondadori, Milano 1969, 91. o.
