Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Vanhoye, Albert - Gruber László (ford.): A papság a Bibliában
26 Albert Vanhoye SJ 7. Az új szövetség szolgáinak a papsága Mindazonáltal igaz, hogy a saját életünk ilyen papi önfelajánlása nem lehetséges Krisztus nélkülözhetetlen papi közvetítése nélkül. Az Újszövetség minden szövege, mely a megkereszteltek papságáról szól, hangsúlyozza ennek abszolút szükségességét. Amikor meghívást kapnak arra, hogy Isten elé járuljanak, a szöveg pontosítja, hogy „Krisztus vére erejében” {Zsid 10,19) történik ez; amikor felszólítják őket, hogy mutassanak be „lelki áldozatokat”, ezt „Jézus Krisztus által” (lPét 2,5) kell tenniük. Itt mutatkozik meg az új szövetség szolgálati papságának a szükségessége; ez által lesz lehetséges a keresztségből eredő papság gyakorlása, s ez teszi lehetővé, hogy a megkereszteltek befogadják életükbe Krisztus papi közvetítését. E szolgálat isteni intézményéhez nem fér semmi kétség. Krisztusnak, „az új szövetség közvetítőjének” (Zsid 9,15) a szolgálatában Isten létrehozta az „új szövetség szolgáit” (2Kor 5,6), akik a „kiengesztelődés szolgálatát” (2Kor 5,18) látják el, nem saját tekintélyük alapján, hanem mint „Krisztus követei” (2Kor 5,20). Úgy kell őket tekinteni, mint „Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait” (lKor 4,1). Soha sem a papi nép küldötteiként (vagyis a hívek által delegált személyekként) mutatják be őket, hanem Krisztusnak, a közvetítőnek élő eszközeiként. Mégis, az Újszövetség egyik szövege sem alkalmazza rájuk a hie- reís, „papok” titulust. Nem kell ezen csodálkoznunk. Mielőtt nagyobb félreértések nélkül alkalmazhatták volna Krisztus szolgáira e címet, szükséges volt a húsvéti misztérium és Krisztus aktuális helyzete alapján a papság gyökeresen új fogalmának a kidolgozása. Máskülönben, a keresztény szolgákat (ministri) tévesen azonosították volna a korábbi papokkal, akiktől alapvetően különböztek. Tehát, nagyon is érthető ennek a címnek a hiánya. Szent Pál pedig, a Rómaiaknak írt levelében egy olyan kifejezéssel írja le apostoli szolgálatát, amelyben a papság új típusú felfogása nyilvánul meg. „...az Istentől kapott kegyelem alapján”, mondja, „Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok között és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell ellátnom, hogy a pogány népek a Szentiélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek” ( Rám 15,15-16). E tö-