Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Waldenfels, Hans - Gál Ferenc (ford.): A vallások tanítása az üdvösségről
24 Hans Waldenfels megvilágosodás által lehet legyőzni. Erre vonatkozólag négy alapkövetelményt, négy utat jelölnek meg. A fokozatok ezek: a szenvedés megtapasztalása, megokolása, legyőzése és a legyőzéshez vezető út helyes kiválasztása. Ebben az utóbbiban találjuk meg a buddhizmus összefoglalását. Ezzel a tanítással a buddhizmus eltávolodott a korabeli hinduizmus szertartásaitól, a Védák áldozati tanításától és teológiájától. Azonkívül áttörte a kasztrendszer vallásilag megalapozott hierarchiáját is. Bizonyos értelemben Buddha az embert magára hagyta vívódásaival. Nyolcszoros utat ajánl a radikális bensőség, a befelé nézés elsajátításához. Az embernek önmagát kell megtapasztalnia, hogy új módszert találjon a világ dolgaival és az emberekkel való együttéléshez. De a buddhizmus különféle iskolái ezt is más és más módszerekkel valósítják meg. A maguk módján értelmezik a megvilágosodást, a szabadságot és nirvánát, a végső állapotot. Az emberi szavak csak kísérletek arra, hogy a kimondhatatlant érzékeltessék.19 Mindenesetre az általában negatív kifejezéseket nem szabad úgy értelmezni, hogy azokból valamilyen világfájdalom és pesszimista beállítottság származzék. Ezeket inkább pozitív tapasztalás eredményének kell tekinteni. A nyugatiakat a buddhizmus felé inkább az istennélküli nyelvezet, az egyénnek a minden negatívum ellenére való kiemelése és a felszabadultnak látszó erkölcsi felfogás vonzza. A keresztényekkel való párbeszédben erősen hivatkoznak a szeretet, az együttérzés kifejezésére, amiben az igazi bölcsességet látják.20 A párbeszédnek azonban tisztázni kellene a személyes Isten fogalmát és az embernek a hozzá való viszonyát. Arra is vigyázni kell, hogy a személyes hasonlóságot Istenről az emberre visszük-e át, mint a kereszténység hirdeti, vagy az emberről az istenségre, ahogy a buddhizmus csinálja. A különbség nagyon is érezhető. Hasonló az eset a Szentháromság titkánál. A kereszténységben az oszthatatlan egy isteni lényeg hordozza a személyes relációt, a három én-t, a buddhizmusban viszont három kü19 Th. Immoos, Fernöstliche Weisheit, Mainz, 1985, 289 kk. 20 H. Waldenfels, Begegnung der Religionen, 167.