Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Henrici, Peter - Bolberitz Pál (ford.): Bérmálás, a Szentlélek szentsége
12 Peter Herici A fentiekből következik, hogy a Lélek ajándékai ma sem veszítették el „láthatóságukat” (hiszen az előbb felsorolt lelki adományok, erkölcsi tulajdonságok megnyilvánulásaiban tapasztalhatók), jóllehet nem olyan látványos és „viharos” formában mutatkoznak meg, mint az ősegyház karizmatikusainál. Ám előbb-utóbb a megbérmált ember erkölcsi magatartásán meg fognak nyilvánulni azok a tiszteletre méltó erények, amelyek arra utalnak, hogy ezek hátterében nem pusztán valamiféle emberi adottság vagy természetes tulajdonság húzódik meg, hanem olyan lelki erősség, ami természetfölötti, isteni erőre utal. Amikor a Szentlélek az Egyházban működik, az mindig abból ismerhető fel, hogy vannak emberek, akik engedik, hogy őbennük működjék először a Szentlélek, aki a megbérmáltat az Egyház életét gazdagító tettekre képesíti és ösztönzi. Az egyházi cselekvés nem merülhet ki pusztán abban, hogy valaki a közösséget építi a felebaráti szeretet különféle szolgálataiban, továbbá a kormányzás sokféle intézményében és hivatalában. Az egyházi cselekvés azt is jelenti, hogy valaki „kifelé” is tanúságot tesz, hitét bátran megvallja, továbbá hirdeti az evangéliumot szóban és tettben. „De amikor a Szentlélek leszáll reátok” - mondja az Úr Jézus az apostoloknak - „erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeábán és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8). így hangzik a pünkösdi ígéret az Üdvözítő szájából, és ez minden bérmálkozóra is érvényes. A Szentlélek műve az Egyház közösségében megnyilvánuló élet és egység a sokféleségben. Ám a Lélek kitör, mint pünkösdi vihar az Egyház zárt kereteiből és eléri a világot, ahol a hívőnek tanúságot kell tennie - egészen a vértanúságig -, továbbá az Egyházon belül is olyan fellendülést kell előidéznie ami új életet fakaszt. S, hogy épp a bérmálás, a „Lélek” szentsége az, amely a szentségek közül a leginkább hordozza azt a lehetőséget és szükségszerűséget, hogy általa megjelenjék a természetfölötti kreativitás, az új formák keresése (még a szentségekre vonatkozóan is), tán nem véletlen. A Szentlélek, mint Isten teremtő „fantáziája”, az Egyház életében mindig üdvös nyugtalanságot idéz elő.
