Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Henrici, Peter - Bolberitz Pál (ford.): Bérmálás, a Szentlélek szentsége
BÉRMÁLÁS, A SZENTLÉLEK SZENTSÉGE. 13 így válik a „Szentlélek szentsége” minden megbérmált számára egyben a küldetés mentségévé is, ahol a küldetés akárhányszor az ismeretlenbe vezet, de sohasem visz a bizonytalanba. Ezt ismét csak a bérmálás szentségének szertartása erősíti meg. A kézrátétel nem csupán a Szentlélek közlését jelenti, hanem az őskeresztény idők gyakorlata óta kifejezi a hivatalba helyezést, továbbá a valamilyen feladat elvégzésére vonatkozó küldetést is. Az apostolok kezüket a hét diakónus fejére helyezték (vö. ApCsel 6,6), Pál és Barnabás is kézrátétel által küldetnek az első missziós útra a szíriai Antiochiából (ApCsel 13,3). Pál apostol később emlékezteti Timotheust a kézrátételre, amivel püspöki hivatalába lett helyezve (lTim 4,14; 2Tim 1,6). A bérmálás és az egyházi rend szentségében megjelenő kézrátétel egymáshoz való viszonyának kérdése olyan dolog, ami feltétlenül figyelmet érdemel. Mindkettő bele lesz vonva az Oltáriszentség (szentmise) ünneplésébe. A papszentelés és a bérmálás közt figyelemreméltó hasonlóság észlelhető. Mindkét szentség kiszolgáltatása a keresztségi fogadalom megújításával kezdődik, amit a felszentelendőért történő ima követ, majd a csúcspont a kézrátétel, amit kísér (a bérmálásnál) vagy követ (a papszentelésben) a krizmával illetve a keresztelendők olajával való megkenetés (a diakónus szentelést kivéve) majd azt követi a szentmise áldozati része és a szentség-kiszolgáltatást a békecsók zárja le. Ilyen megvilágításban a bérmálás valóban az egyetemes papságra szóló fölszentelés szentségének is tekinthető, főleg hogyha figyelembe vesz- szük, hogy a bérmálás a keresztség beteljesedését és pozitív kifejletét is hordozza. Az előbbi megfontolások ellenére mégis le kell szögeznünk, hogy a bérmálás mint a Szentlélek szentségének teológiája sok nyitott kérdést hordoz. Ne feledjük, hogy a Szentlélek a legtitokzatosabb isteni személy. „Ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy” (Jn 3,8). A Szentléleknek nincs „arca” és „alakja”. Működése csak hatásaiból észlelhető. Ám a Lélek hatása mindenütt jelen van, és mégis sehol sincs, továbbá közvetlen bizonyossággal nem ragadható meg. A Lélek nem fixálható, nem lehet „kiszámítani”.
