Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Henrici, Peter - Bolberitz Pál (ford.): Bérmálás, a Szentlélek szentsége
BÉRMÁLÁS, A SZENTLÉLEK SZENTSÉGE 11 A küldetés szentsége Ám felvetődhet a kérdés: S vajon hová „vezet” a Lélek? Két utalást találunk erre, épp a bérmálás szentségének szertartásában. Az egyik, ami a Lélek „ajándékára” való utalás, ami nem más mint a Szentlélek „hét ajándéka”. A „Lélek ajándékok” egyike az Újszövetség tanúsága szerint a „nyelvek adománya”, ami az „elragadtatott” imádságot jelenti. Az Apostolok Cselekedetei kifejezetten említi ezt. Szent Pál - különféle helyeken - még sok más „Lélek ajándékáról is beszél, mint pl. a bölcsesség, a hitben való erősség, a tudás, a beteggyógyítás, a csodatevés, a prófétai beszéd, a szellemek megkülönböztetésének tudománya, a nyelveken való beszélés, és ennek értelmezése (vö. lKor 12,8-11). De „Lélek adomány”-ként említi a szolgálatot, vigasztalást, testvéri feddést, nagylelkűséget, felelősségvállalást és irgalmasságot (vö. Rom 12,7-8) továbbá az apostoli szolgálatot, a pró- fétálás kegyelmét és a tanítást is (vö. lKor 12,28-29). Ám mindent megelőz a legértékesebb karizma („Lélek adomány”), és ez nem más mint a szolgáló szeretet (lKor 13). Egy mozzanat teljesen közös a felsorolt karizmákban („lelki adományokban”): egyik sem a karizma hordozójára, hanem a másik ember szolgálatára irányul. S ez az a másik szempont, amire utalás történik a bérmálási szertartás szövegében. Míg a keresztség szentségében a jelölt a megszentelő kegyelemben részesül, és az őt magát ala- nyilag szenteli meg és teszi Isten gyermekévé, addig a bérmálásban azzal, hogy megkapja a Szentlélek ajándékát, olyan segítő kegyelmet és karizmákat kap, amelyekkel másokat, az Egyházat magát szolgálja úgy mint közösséget, vagyis épp olyan tulajdonságok jutnak érvényre életében, amelyek az Egyház építésére és éltetésére alkalmasak. Ebben áll tehát a keresztény nagykorúság lényege, mind pusztán emberileg, mind pedig a keresztény egzisztencia oldaláról nézve; a másikat (és másokat) nem csak úgy nézni és értékelni „ahogy van”, hanem egyszerűen „értük élni”, érettük magunkat „bevetni”, hiszen aki „elveszíti életét Jézusért és az evangéliumért, az megtalálja azt” (vö. Mk 8,35 kk).
