Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): Newman és a tudomány

NEWMAN ÉS A TUDOMÁNY 65 azt, hogy nagyképűsködnek olyan dolgokban, amelyeknek semmi közük sincs tudományos szakértelmükhöz. A VI. levélben Newman az ötödik negatív tulajdonságot tárgyalja, nevezetesen azt, hogy a fizikai tudomány nem a cselekvés elve. Néhány gyöngyszem mondatban annak a velejét adja, amelyet évekkel később a Grammar of Assent (A beleegyezés nyelvtana) c. művében fejtett ki. Vegyük például a következő mondatot: „Azt állí­tom, hogy senki sem fog meghalni saját számításaiért; az ember rea­litásokért hal meg.” Galilei volt Newman eszében? Vagy ez a mondat nem vonatkozik még inkább Galilei azon alig hősies csodáiéira, akik azért siránkoztak, hogy nem vállalkozott a vértanúságra? Vagy nézzük a következő mondatot: „A logicistákat jobban érdekli az, hogyan kell helyesen következtetni, mint a helyes következtetésre eljutni”. Ez dióhéjban mutatja a logikai pozitivizmus összeomlását. A. J. Ayer pro­fesszor akaratlanul is ezt ismerte el, amikor bevallotta a BBC-ben: a logikai pozitivizmus fő tévedése az volt, hogy benne majdnem minden téves volt.21 Az összes logikai pozitivistáknál, akik azt állították magukról, hogy tudományos filozófusok, sokkal logikusabb volt Newman, amikor megjegyezte: „Ha a tudományos ismerettel és okoskodó bizonyítással kezdjük, vagy bármilyen nagy súlyt helyezünk ezekre mint a személyes kereszténység alapjaira, vagy könyvtárakkal és múzeumokkal akarjuk erkölcsössé tenni az embert, akkor legyünk következetesek és tekintsük a kémikusokat szakácsainknak és az ásványtantudósokat kőműveseinknek”. Azzal összehasonlítva, amit a vallás nyújt a reális embernek, Newman jogosan beszélhetett a „tudomány kis fröccséről”. Mindebben a tudománytörténészek és tudományfilozófusok hatékony jelzést találhatnak, amelyet kiterjedten lehet illusztrálni a fizika történetéből. A nagy fizikusok életrajzai, például egy Schrö- dingerről szóló kötet szenzációsan hedonisztikus részleteivel, arany­bányái lennének az ilyen illusztrációknak. Einstein semmiféle erőt nem merített a fizikából, amely megóvta volna őt, egyik fontos élet­rajzírója, Abraham Pais szavaival, hogy minősíthetetlenül kezeljen két nőt, első és második feleségét. Bár nagy fizikusok voltak, Lenard síkra 21 B. Magee, Men of Ideas: Some Creators of Contemporary Philosophy (British Broadcasting Corporation, London, 1978) p. 131.

Next

/
Oldalképek
Tartalom