Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): Newman és a tudomány
66 Jáki Szaniszló szállt a nácizmus mellett, és Heisenberg csendesen szolgálta azt. A háború után és Kelet-Európa kolosszális megerőszakolásával szemben, Bohrnak volt dicsérő szava a sztálinista Oroszország felé. Oppenheimer a lelkiismeretlenség szörnyű távlatait mutatta, amikor az atombomba elkészítését a következő megjegyzéssel védte: „Ha látsz valamit, ami technikailag édes, neki kezdesz és megcsinálod, és csak azután érvelsz arról, hogy mit kell tenni, amikor a technikai siker már megvan”.22 Max Born jó néhány prominens fizikus neheztelését váltotta ki, amikor 1955-ben megbocsátó kezet nyújtott Göttingen egyetemének és városának. Ennyit a fizika néhány világi szentjéről, azon modern kommentár kapcsán, amely Newmannek a tudomány és a moralitás között fennálló mély és döntő különbségre vonatkozó megfigyeléseiről szól. Ezek a megfigyelések természetesen nem fontosak a modern teológiának, amelyben a moralitás a faji megkülönböztetés elleni tiltakozásra és az ökológiát érintő veszélyekre redukálódik, míg minden egyebet elnéz, és ezt a mottót hirdeti: „imádságos lelkülettel kell az abortusz mellett kardoskodni”. Forduljunk most a fizika és a vallás viszonyára vonatkozó elméleti megfontoláshoz, ahogyan azt Newman tárgyalta egy 1855-ben Dublinban tartott előadásában, amely később része lett a The Idea of a University (Egy egyetem eszméje) c. könyvének. Az előadás Newmant mint logicistát legjobb formájában és annak kitűnő megfigyelőiéként mutatja, hogyan kormányozzák bizonyos elméleti álláspontok az elmét bizonyos irányokba. Az előadásban Newman két kérdést vizsgált: Lehetsé- ges-e konfliktus a fizikai tudomány és a vallás között? És ha nem, miért keletkezik mégis konfliktus köztük újra meg újra? Az összeütközés lehetetlensége Newman szerint azon a tényen alapszik, hogy míg a teológia deduktív tudomány, a fizika induktív. A XIX. század közepén a szokványos gondolkodás a fizikát egyszerűen induktívnak tekintette. Manapság a fizika módszerét szokásosan tapasztalati-deduktívnak hívják azoknak a különböző feltételezéseknek a nagyobb tudatossága miatt, amelyeket a fizikusnak figyelembe kell vennie a tények keresésénél. Mégis érvényben marad Newman sokkal 22 In the Matter of J.Robert Oppenheimer (US Government Printing Office, Washington, D. C., 1984), p. 81.