Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): Newman és a tudomány
64 Jaki Szaniszló ja a dohányzást, inni kezd; ha abbahagyja az ivást, kártyázni kezd; ha abbahagyja a kártyázást, még rosszabb dolog jön”. Az ember alig tudja megállni, hogy ne gondoljon mindarra, ami az utolsó harminc évben az egyetemeken és kollégiumokban végbement az intellektuális szórakozástól (a szkepticizmus kultiválása) a szexig, innen a marijuana és a még erősebb drogok varázsáig. Tekintet nélkül arra, hogy ez a szörnyű logika megvalósult-e vagy sem, Newmannek igaza volt, amikor azt állította, hogy „ha az erkölcsi javulást költészettel akarjuk előmozdítani, csupán émelyítő, frivol és finnyás szentimentalizmusba jutunk”. Továbbá, ha ugyanezt a javulást a „kísérleti tudomány” segítségével próbáljuk elérni, „fölényes, fönnhéjázó, erősen szkepticizmusra hajló hangulatba kerülünk”. Bármely nagyobb fizikai, kémiai, vagy molekuláris biológiai intézetben eltöltött egyetlen nap számos bizonyítékot szolgáltat Newman megfigyelésének az igazságára. A tudományos képzés, ez Newman IV. levelének következő negatív pontja, nem előkészület a kereszténységre. Először is elvonja az elmét az igazi előkészülettől. Ennek fő vonásai sejthetők Newman kérdéseiből: „Mi a kereszténység? Egyetemes jóindulat? Emelkedett erkölcs? Magasrendű törvény? Konzervativizmus? Fénykor? Az értelem kora? Melyik ezek közül?” Amikor Newman ugyanebben a levélben azt állítja, hogy leveleiben „egyetlen szót sem szólt, vagy szándékozott szólni... a tudomány ellen”, igazat mondott. Bennük semmi sem mondott ellent állításának: „Én tisztelettel és hálával... kezelem a tudományt... Nem hívom hűtlenségnek”. Newman céltáblája nem a tudomány, hanem a tudományos ideológia volt. Newman V. és VI. levelében ennek az ideológiának további két negatív jellegzetességét sorolja föl: Ez az ideológia nem a társadalmi hasznosság elve és nem a modern idők temploma, ahol a tudósok mint papok működnek. A társadalom tudományos megszervezésére irányuló marxista erőfeszítéseknek a szemünk láttára bekövetkezett hirtelen összeomlása sok őrölnivalót szolgáltatna manapság Newman malmai számára. Nem kevésbé hatékonyan tudná ma hasznosítani azt az egyre több szociológiai és pszichológiai tanulmányt, amely tudósokról szól, akik Nobel-díjukkal, sőt kisebb díjaikkal is igazolni akarják
