Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): Newman és a tudomány
NEWMAN ÉS A TUDOMÁNY 63 próféciának kell hogy tűnjék. Elég nagyjából ismernünk Hawking, Penrose, Guth és más nagy elmék abszurd nyilatkozatait, akik azt gondolják, hogy titkos hatású képleteik fölöslegessé tehetik a Teremtőt. Ugyanezen hetedik levélben Newman azt is megfigyeli, hogy míg a Természet tiszteletet ébreszt a vallásos elmében, puszta gépezetté válik a tudós számára, aki azt analizálva csupán kíváncsiságát elégítheti ki. A tudós számára további veszélyt jelent, hogy csodálja a puszta természetet, de nem veszi észre azt a csodát, hogy az valóban teremtve van. A csodálkozás, jegyzi meg Newman, ha azt a kíváncsiság termékének tekintjük, nem vallási aktus, hiszen ha az lenne, akkor „imádnunk kellene vasútjainkat is”, az 1840-es évek csodáit. Ma az űrrakétákra, napjaink nagy technikai csodáira hivatkozna. Ez volt az a tudományos kor, amely annyi teológusban keltett túlságos csodálatot a tudomány iránt és elveszíttette velük az igazi vallással való kapcsolatukat. Newman megjegyzésének egy baljós kicsengése van: „Amit a fizikai világ nyújt nekünk, az önmagában egy gépezet darabja, és amikor az emberek egy Isteni Értelemről, mint e gépezet szerzőjéről beszélnek, ez az istenük nem az Élő és Igaz Isten, kivéve akkor, ha a rugó az óra istene vagy a gőz a mozdony teremtője”. És tovább még ugyanebben a hetedik levélben: „Azt keressük, ami a mi igazi érdekünk, azaz egy erkölcsi Kormányzó nyomait; de e nyomokat a fizikai tudományokban még a vallásos elmék sem tudják felfedezni”. Milyen fizika vagy asztronómia, - kérdezte Newman -, „tanít minket az isteni szentségről, igazságról, igazságosságról vagy irgalomról? Vallás-e az, amely hallgat a kötelességről bűnről és orvosságáról?” Newman a másik öt levelet a téma negatív oldalának szentelte, nevezetesen annak, mit nem jelent a tudományos nevelés. Először is ez a nevelés távol van attól, hogy az erkölcsi javulás forrása legyen, annak legföljebb paródiája a puszta intellektuális varázs, csábítás és szórakoztatás formájában (Letter II). A következő levélben Newman rámutat arra, hogy a tudás nem spirituális erő. A rossz gondolatokat legföljebb távol tudja tartani, de nem tudja megsemmisíteni. Valóban, az intellektuális vonzerőre téve a hangsúlyt, a tudományos nevelés legföljebb kondicionálni tudja az elmét vagy pszichét, hogy egyre hatásosabb tényezőket keressen. Vagy analóg módon, „ha abbahagy
