Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Cenomannensis, Hildebertus - Sík Sándor (ford.): A Szentháromságról

10

Hildebertus Cenomannensis

El nem áll a gyötrő méreg, Nincs könnyülés soha többé, All a pokol mindörökké.

Én rám uár a béke honja, Dávid vára, szent Sionja,

Mit a fény szerzője alkot, Melynek fia mindig boldog. Keresztfa a kapu rajta,

És a kulcsa: Péter ajka.

Eleven kő ott a bástya,

Falait Krisztus vigyázza.

Örök ott a napnak éke,

Örök tavasz, örök béke.

Édes illat száll az égnek, Örökös az örömének.

Ott a romlás tehetetlen, Minden panasz ismeretlen, Ott a kornak nincs múlása, Ott mindenki Krisztus mása. Égi város, boldog otthon Amaz örök sziklaormon, Biztonságos szent öböl te, Légy távolról üdvözölve. Üdvözöllek, óhajtozlak, Epedezlek, sóhajtoztak,

Színig telve minden szív ott. Testvér-asztal lakni hív ott. Arany, ezüst mennyi sok van! Milyen bőség jáspisokban. Drágagyöngy köve a falnak, Tudják akik bévül vannak.

Óh, csak oda elkerüljek, Szentek közé elvegyüljek S Mózes, Illés szava mellett Alleluját énekeljek.

Fordította: Sík Sándor