Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Le Gall, Robert - Török József (ford.): Kér himnusz a Szentlélekhez: Veni Creator Spiritus, Veni Sancte Spiritus
11 Dom Robert LE GALL Két himnusz a Szentlélekhez: Veni Creator Spiritus Veni Sancte Spiritus Az Egyház liturgiája nem más mint Opus Dei, vagyis Isten műve abban a kettős értelemben, hogy Isten ebben működik a mi megszen- telődésünkre és mi itt munkálkodunk az ő dicsőségére: ezt a meghatározást a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű konstitúciója (no. 17.) tartalmazza. Ez a közös mű vágy szünergia egyetlen irányba tartó cselekvés, ahol Isten és az ő népe találkoznak szövetségük megünneplésére.1 A gyakorlat és a tapasztalat egyre jobban megértetik, hogy a liturgiában Isten cselekvése az, ami a legfontosabb; a mienk, amit az övé vált ki, csak alázatos és izzó felelet az ő szeretettel teljes kezdeményezéseire. Az Egyház azért, hogy „Isten művét” tegye, előbb engedi, hogy Isten működjön benne, ami talán az Újszövetség egyik legalapvetőbb törvénye. Ezt az új törvényt Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében így fogalmazta meg: „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (8,14). A liturgikus cselekmény legmélyén ott van az isteni cselekvésre hagyatkozás és az elfogadás, befogadás. Olyannak kell lenni, mint egy fehér lapnak, érintetlennek, amelyre a nyomdász rányomja a betű-karaktereket; ha a lap elég puha, alkalmazkodó, akkor a karakter belemélyedhet a papírba és ez a szöveg1 Ezt a témát a szerző már többször feldolgozta. Lásd: Dictionnaire de liiturgie, C. L. D., Chambray-les-Tours, 3. ed., 1997, 182-183; Les Symboles catholiques, Assouline, Paris, 1996, 70; La dignité des mysteres, in: Communio, Paris, 1991, 83-99.
