Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: A hit, és az élet célja

44 Gál Ferenc a keresztény öntudatnak is az istengyermekség gondolatára kell tá­maszkodni: „Akik befogadták Jézust, akik hisznek benne, azoknak ha­talmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek” (Jn 1, 12). A SZEMÉLYI KIBONTAKOZÁS mint emberi cél, erre épül. Magunkat csak akkor fogjuk alakítani, ha meggyőződtünk, hogy érde­mes élni, és hogy várnak tőlünk valamit. Viszont az istengyermekség az örök élet távlatában veti fel az élet céljának és értelmének a kérdé­sét. Ennek megfelelően az értékskála is más lesz, mint amit földi vá­gyainkkal vagy ösztöneinkkel felfogunk. Azzal, hogy Isten mint örök Atya belépett Krisztus emberi tudatá­ba, új ellentétpárok szélesítették ki horizontját. A jónak és a rossznak, az anyagnak és a szellemnek az ellentétét mindenki magában hordoz­za. Isten megjelenésével azonban az élet új dimenziókat kap. A termé­szet mellett jelentkezett a természetfölötti valóság. A természet vele­járója a végesség és a homály. A természetfölötti úgy jelentkezik, mint világosság, mint hívás és mint szeretet. Krisztusban ez olyan mérvet öltött, hogy magát a világ világosságának nevezte, s azt is megígérte, hogy aki őt követi, nem jár sötétben. A hívást úgy élte meg, mint az Atya szavát, amely kijelölte feladatait. A szeretet pedig úgy, mint az Atya állandó jelenlétét és mint betekintést az Atya terveibe: „A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát” (Jn 5.19). Ez a szeretet azt is érezteti vele, hogy életének van mindent fö­lülmúló tartalma: Az Atya megdicsőül a Fiúban (Jn 14,13; 17,1 ). Ezekben a gondolatokban már benne volt a jelen és a jövő, az idő és az örökkévalóság ellentétpárjának az átélése. Amit tesz, az mind a jö­vőt készíti elő, s ez a jövő örökre megmarad. Tudja, hogy amit meg­szerzett, azt nem veszti el többé. A biztosíték az Atya szeretete. A jö­vő emberileg sem lesz üres, mert az Atya legnagyobb ajándékul az emberek szeretetét adja neki: Akiket az Atya neki adott, senki sem ra­gadja ki a kezéből (Jn 10,28). Valami hasonló meggyőződés és bizo­nyosság csendül ki az apostol szavaiból is: „Biztos vagyok benne, hogy sem halál, sem élet, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem ma­gasság, sem mélység el nem szakíthat bennünket Isten szeretetéből, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (Róm 8,39). Vagy ami­kor arra hivatkozik, hogy Isten örökségünk foglalójául szívünkbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom