Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: A hit, és az élet célja
A HIT, ÉS AZ ÉLET CÉLJA 43 Ebből kiindulva nem nehéz elemezni öntudatát, amely minden hitbeli magatartásnak a mintája. Az Atya nyilatkozata Krisztusnak, az embernek szól, s a tartalma olyan gazdag, mint amilyen az isteni szó gazdag lehet. Kifejezi mindenekelőtt azt, hogy a Teremtő nem tagadja meg teremtményét. Amit alkotott, azt már kezdetben is jónak találta, s ez a teremtés az ember gyarlósága és bűne ellenére is megmarad olyannak, hogy öröme telik benne. Krisztus visszavezeti a teremtést eredeti céljához és rendeltetéséhez. Isten azonban mint Atya szól. Eljött az idő, hogy atyaságát kinyilvánítsa, mert a Fiú azonosította magát földi világunkkal. Tudta, hogy ettől kezdve megmarad atya- ságának értékelése a földi történelemben. Először Krisztus fogja értékelni, utána azok, akik átveszik az ő lelkületét. Ebből érthető, hogy Krisztus miért mutatkozik meg úgy, mint a Fiú, s miért lett a keresztény hit alapja az ő istenfiúságának az elismerése. Isten kitárta belső mivoltát, atyaságát és ez viszonzást követel. A teremtett világban jelen van a fiúi lelkűiét, amely felnéz az Atyára, bízik benne, őt akarja megdicsőíteni és az ő akaratát teljesíteni. A Jordánban lejátszódó jelenet nemcsak Krisztus számára volt ünnepélyes elindulás, hanem az üdvösség történetének is ünnepi fordulata. S hogy annak állandósulnia kellett, arra mutat a táborhegyi jelenet is. A tanúskodás megismétlődik: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok” (Mk 9,7). HA A MISZTIKA OLDALÁRÓL nézzük Krisztus emberi öntudatát, akkor is érdekes meglátásokhoz jutunk. A misztikusok arról elmélkednek, hogy az ember milyen kicsi Isten nagyságához képest, és milyen színtelen : Isten gazdagságához viszonyítva. Itt az Atya nem ezt az érzést akarja kiváltani, hanem azt hangoztatja, hogy kedve telik Fiában. Az isteni üzenet mindig bátorító és felemelő akar lenni. Krisztus maga is ilyen hangnemben adta tovább élményét. Nem azt akarta rábizonyítani az emberekre, hogy mennyire rosszak, tehetetlenek és elesettek, hanem azt a hírt hozta, hogy Isten mint atya egész irgalmával fordul a gyarló ember felé. A személyiség olyan, mint az épület: csak biztos alapra lehet emelni. Ha nincs ilyen alap, összedől. Krisztus nemcsak a csodákban, a magasztos tanításban tudta magát Isten Fiának, hanem a keresztút megalázottságában is. Sőt fiúsága ott bontakozott ki igazi erkölcsi nagyságában. Ezek alapján megértjük, hogy
