Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: A nők papságának kérdéséhez

A NŐK PAPSÁGÁNAK KÉRDÉSÉHEZ 37 tanisták és a quintilliánusok bevezették ugyan a nők papságát, de ezt a praxist az egyház azonnal elítélte. Arról nincs szó, hogy a nőket nem tartották volna egyenrangúnak, vagy hogy lebecsülték volna. El­lenben arra rendszeresen hivatkoznak, hogy a hagyomány miatt nem lehetnek papok. Más viszonylatban a nők értékelésének nincs akadá­lya. A női vértanúkat éppúgy tisztelik, mint a férfiakat. A Mária-tisz- telet kifejlődése még csak segítette a nők megbecsülését. Ez a folya­mat tovább tartott a középkorban is. Árpádházi Szent Erzsébetnek vagy Sziénai Szent Katalinnak több mondanivalója volt az egyház éle­te szempontjából, mint akárhány papnak és püspöknek. A szerzetes apátnők befolyása is ismeretes. De árra nincs példa, hogy bárhol is egy nőt pappá szenteltek volna. Az egyházatyák teológiai érvekkel csak az eretnekek eljárásának cáfolatában támasztják alá a nők kizárását a papságból. Epifánius sza- lamiszi püspök (315-403) már fejtegeti, hogy Krisztus nőket nem hí­vott meg apostolai közé, s ha Mária, aki legméltóbb lett volna rá, nem kapott papi felszentelést, akkor más nő még kevésbé kaphat. Keleten a laodiceai tartományi zsinat (372) tiltja a nők felszentelését, nyuga­ton pedig a Nimes-i zsinat (394). A XI. századtól kezdve a rendszere­ző teológusok a szentségek tanában tárgyalják az egyházi rendet. A Summa-k megalkotói, Petrus Lombardus, Nagy Albert, Bonaventúra, Aquinói Tamás egyformán vallják hogy, az egyházi rend szentségét érvényesen csak megkeresztelt férfi veheti fel. S náluk ez a Hit kérdé­se, nem pedig annak eldöntése, hogy a nőben megvolna-e a ráter­mettség vagy nem. A szentség érvényességénél Krisztus kifejezett akarata a döntő, azt pedig az egyházi hagyomány tükrözi. Az ellenve­tések megoldásánál kitérnek arra, hogy az Isten előtti erkölcsi érték­ben és érdemszerzésben nincs különbség férfi és nő között, de a hiva­talviselés terén Krisztus rendelkezéséhez kell igazodni. Duns Scotus még hozzáfűzi, hogy az Isten előtti egyenlőség alapvető újdonsága az evangéliumi tanításnak, s az apostoli egyház bizonyára nem is merte volna kizárni a nőket a papságból, ha nem Krisztus intézkedett volna így. Érthető, ha a teológusok álláspontját az egyházi jogalkotás is át­vette a Decretum Gratiani-tól kezdve. A nagy teológusok és jogászok hűek maradnak a teológiai mód­szerhez, és ezért nem beszélnek a nő alacsonyabb rendűségéről. Mel­

Next

/
Oldalképek
Tartalom