Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: A nők papságának kérdéséhez
38 Gál Ferenc lettük azonban mindig kísértett a népies felfogás, amely általános megjegyzésekkel igyekezett visszaszorítani a nőket a közéletből. Tamás és Bonaventúra még úgy fejezik ki magukat, hogy a felszentelés a lelket érinti, lélek tekintetében pedig nincs különbség a férfi és a nő között. Azt is állítják, hogy szellemi képességei révén a nő is Isten képe, s erényeivel elérheti a legnagyobb tökéletességet akár az evangéliumi tanácsok vonalán, akár a vértanúságban. Ennek ellenére nem szentelhetők pappá. Akik viszont népies elgondolás szerint ítélik meg a kérdést, azok visszanyúlnak az ószövetségi rendelkezésekhez vagy felületes szentírás-magyarázathoz. A legkirívóbb példája ennek az 1486-ban Strassburgban megjelent „Boszorkánykalapács” (Malleus maleficarum), amely úgy tudja, hogy a nő a teremtés rendjében is alacsonyabb fokon áll, aminek bizonyítéka a bűnbeesés. Továbbá mivel Jézus férfi volt, a férfiakat jobban kiváltotta a sátán szolgaságából. A nőkön a megváltás hatása kevésbé mutatkozik meg, rajtuk továbbra is megmaradt valamilyen démoni vonás. Ezért a boszorkányok is közülük kerülnek ki. Elvi szempontok A helyzet tehát az, hogy a nőknek a papságból való kizárásáról nincs dogmatikai döntés, de van kötelező törvény, a Kódex 968-ik kánonja, amelyre hivatkoztunk. Igazuk van-e azoknak, akik állítják, hogy a törvény téves biológiai és lélektani felismerés alapján jött létre, azért ma sürgősen felül kell vizsgálni? Hogy a dolog nem ilyen egyszerű, az már abból is kiviláglott, amit a probléma dogmatikai oldaláról mondtunk. De gondolni kell arra is, hogy egy törvény akkor is lehet igaz és fontos, ha a megokolása, főleg az utólagos megokolása nem elégséges. Az egyház álláspontja szerint a jelen esetben a törvényhozó maga Jézus Krisztus. O nem okolta meg semmivel eljárását, de csak férfiakat választott ki. Bizonyára neki is megvoltak a motívumai. S ha elfogadjuk, hogy ő mégis csak a megtestesült Ige, aki az Atyától jött, akkor nem lehetett mindenestül korának gyermeke. O minden időkre meghirdette az evangéliumot, s egyházát is minden időkre alapította. Amikor tehát a problémát feszegetjük, nem elég csak abból kiindulni,