Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: A nők papságának kérdéséhez

36

Gál Ferenc

dísze. Isten az asszonyt a férfiért teremtette (uo. 7-10). Kérdés azonban, hogy itt az apostol a nő kisebb értékéről akar-e szólni, vagy egyszerűen a teremtés rendjét világítja meg, ahol a létezők egymásért vannak, és sajátos szerepükben szolgálják az üdvrend egységét? Ennek a rendnek tükröződnie kell a családban és az egyházi közösségben egyaránt. Hiszen éppen Szent Pálnál találhatók az egyenrangúságra vonatkozó utalások is. „Az Úrban sem férfi nincs asszony nélkül, sem asszony férfi nélkül” (u. o. 11). Nincs különbség „férfi és nő között, mert mind egy vagytok Jézus Krisztusban" (Gál 3, 28). Pál apostol az Isten gyermekeinek szabadságát éppúgy vonatkoztatja a nőkre is, mint a férfiakra. Gondoljunk pl. az úgynevezett „páli kiváltságra” a keresztény-pogány házasságban (lKor 7, 24-14).

Igaz, hogy az ószövetségi hagyomány elképzelhetetlennek tartotta a nőknek az oltárnál való szolgálatát. De az apostoli egyház hivatalosan is kimondta az ószövetségi törvény megszűnését. A nők az egyház életében kezdettől fogva jelentős szerepet visznek. Az igehirdetés úgy emlegeti őket, mint Krisztus feltámadásának tanúit, pedig a zsidóknál a nők nem tanúskodhattak. Amikor pedig az egyház kitárult a pogány népek felé, ott új szokásokat és hagyományokat talált, amelyek befolyásolhatták berendezkedését. A pogány vallásokban papnők is szerepeltek: az Athnne-kultuszban, az Izisz-kultuszban, a Dionüzi- osz-kultuszban, vagy akár az eleuziumi misztériumokban. A szibillák pedig a nők prófétai szerepét testesítik meg. Tehát a szociológiai környezet adhatott volna indíttatást a nők papi szolgálatáriak bevezetéséhez. Ha az egyház mégsem így járt el, annak bizonyára nyomós okai voltak.

Az első századokban az özvegyek mellett hallunk a diakonisszákról, akiknek egyes helyeken kézrátétellel adtak megbízatást, főleg keleten. A IV. századból görög nyelven fennmaradt, úgynevezett Apostoli konstitúció említi ugyan a kézrátételt a diakonisszáknál, de azt. is hozzáfűzi, hogy semmit nem vehetnek át abból, ami a papok és a diakónusok kötelessége. Liturgikus szerepüket abban jelöli meg, hogy az ajtónál őrködjenek, eligazítást adjanak az érkezőknek, és a nők keresztelésénél segédkezzenek. A niceai zsinat (325) 19.-ik kánonja szerint a diakonisszák beiktatásánál nincs kézrátétel, ezért őket a világi hívőkhöz kell sorolni, nem a klérushoz. Egyes eretnekek, pl. a mon-