Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: A nők papságának kérdéséhez
A NŐK PAPSÁGÁNAK KÉRDÉSÉHEZ 35 korabeli beállításból. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy olyan kísértés is mindig előfordult, amely a kellemetlen szövegeket sajátos exegézissel akarta megkerülni. Ha a szövegeket csak önmagukban nézzük, és mai fogalmaink alapján fejtjük ki, akkor könnyen szembe lehet őket állítani az egyház hagyományával vagy tekintélyi kijelentéseivel. Az exegézis szabálya nem az, hogy ma mit mond nekünk egy szöveg, hanem az, hogy a sugalmazott szerző a maga korában mit akart kifejezni. Az egyházban nincs helye olyan szentírás-magyarázat- nak, amely elszakad a hagyománytól, és légüres térben mozog. A szent szövegek nem a régi kultúrák emlékei, hanem isteni kinyilatkoztatást tartalmaznak, amelyet Isten az egyháznak adott, amelyet az egyházban írtak le, és amelyeket az egyház van hivatva értelmezni. Az egyház mindig a saját hitét olvasta ki belőlük, mint ahogy kezdetben is az egyház hitét rögzítették bennük, a Szentlélek vezetése alatt. Ezt a történetkritikai módszernek is tudomásul kell venni. Főleg azért, mert ennek az iránynak a képviselői sem érték el az egyöntetűséget, a módszer alkalmazásában és követelményeiben. Megengedjük, hogy az egyházatyák nem dolgoztak olyan tudományos módszerrel az exe- gézisben, mint a mai tudósok. De az atyák inkább úgy akartak szerepelni, mint az egyház hitének tanúi, s ez a hit pedig egyes esetekben független attól, hogy egyik vagy másik szöveget történetkritikai módszerrel kimerítették-e vagy nem. Ezek alapján tehát óvatosnak kell lenni olyan történetkritikai kijelentéssel szemben, amely megállapítja, hogy a Szentirás csak azért hallgat a nők papságáról, mert akkor keleten a nők lélektani, biológiai és karakterológiai értékelése primitív volt. A hagyomány tanúsága A hagyomány adatainak felhasználásánál is adódnak problémák. Gondolni lehet arra, hogy az egyház követte az ószövetségi szokást, ahol a nők ki voltak zárva a papságból. Pál apostolnak valóban vannak olyan kijelentései, amelyek a férfi felsőbbrendűségére és a nő alárendeltségére utalnak. Pl. az asszony feje a férfi, a férfi feje Krisztus (lKor 11, 3)... a férfi Isten képmása és dicsősége, az asszony a férfi
