Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: Örök megváltásvárás

ÖRÖK MEGVÁLTÁSVÁRÁS 29 A Szentírás adatai A kinyilatkoztatás nem elméleti tanítást ad arról, hogy az ember rászorul a megváltásra, hanem bemutatja az embert a maga elesettsé- gében és bemutatja Istent, aki megváltót küld. Milyen képet kapunk az emberről? Kezdjük az őstörténet jelképeivel. Az elveszett paradi­csom elsősorban nem azt jelenti, hogy az emberre veríték, szenvedés és halál vár, hanem azt, hogy megszakadt a bizalmas kapcsolat Isten­nel, ami eddig külső és belső békéjének forrása volt. A teremtéstörté­net arról beszélt, hogy az ember az Isten képe és hasonlatossága. Eb­ben a szerepében csak addig maradhat meg tévelygés nélkül, amíg módja van hozzámérni magát az ősképhez. Az elfordulás magával hozta, hogy egymásban sem ismerték fel ezt a képet. Megkezdődött az irigység, gyűlölet, testvérgyilkosság. Pál apostol így látja a követ­kezményt: „A halhatatlan Isten fönségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és csúszómászók képével. Ezért szívük vá­gya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. Isten igazságát hamissággal cserélték föl, s inkább a te­remtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt” (Róm 1, 2-25.). Az ószövetségi üdvtörténet azt igazolja, hogy a népnek prófétára, közvetítőre és királyra van szüksége. Eleinte a szabadulás várása még meglehetősen politikai ízű. Az Egyiptomból való menekülésnek, az új haza megszerzésének és a Babilonból való visszatérésnek a képe szí­nezi azt a jövőt, amit a Messiás hoz. A bűn általános terhét mintegy konkretizálja az ellenséges elnyomás, a zsarolás és a szolgaság, tehát ettől szeretnének szabadulni. A próféták és a zsoltárok szövegei is ezt tükrözik, de már megtalálható a mélyebb gondolat, hogy ki kell emel­kedni a bűnből, és közelebb kell jutni Istenhez [8]. Idők folyamán ez a gondolat egyre tisztul, és Zakariás énekében megváltott emberiséget bemutassa. Ezzel az elismeréssel fogadta a „nőiség nagy kutatója” 1950-ben Mária mennybevitele dogmájának kihirdetését (vö. Kurt Lüthi: Gottes neue Eva - Selbsttraszendierung des Weiblichen fejeze­te, Stuttgart, 1978., 218. o.). VI. Pál pápa a „Marialis Cultus” kezdetű buzdításában a Mária-tisz- telet elmélyítésével együtt a nők jogait akarta erősíteni az egyházban. Az egyház mindinkább felismeri anyai szerepét, amikor híveit a szent­

Next

/
Oldalképek
Tartalom