Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: Örök megváltásvárás
30 Gál Ferenc ségi kenyérrel táplálja, meghallgatja őket és megtisztítja a gyónásban, oltalmat tanúsít a házasság szentségénél, és Isten erejét közvetíti a halál félelmében. Ugyanakkor minden keresztény anyai küldetést vállal a világ felé, amikor nem a hatalmasok, az erőszak útját egyengeti, hanem élen jár a gyengék felemelésében, akik tőle várják a mindenfajta megkülönböztetéstől mentes, igazi krisztusi szeretetet. A kérdés ott dől el, mennyire vagyunk képesek Mária-tiszteletünk- ben feltárni a nő küldetését? Tudja-e a mai nő azonosítani magát a mennyei dimenziókba felemelt Máriával? Az a nő, aki ma így határozza meg önmagát: Én mint nő akarok érték lenni! Vágyakozom az anyaságra, a testemből születő gyermekekre. „Ezt az anyai adottságomat akarom mind teljesebb mértékben kamatoztatni az emberiség javára” (Karin Struck: Die Mutter, Frankfurt, 1975. 107.). Az évek során gyarapodó teológiai kijelentésekből az egyházi élet lassú, de előre mutató kibontakozásából úgy látszik, a felelet: - igen! Mariológiánkat teljessé teszi a „nőies” teológiája. De ma még ehhez csak irányelveket adhatunk, amint Kurt Lüthi teszi (i. m. 218-223). Korunk kereszténye csak azokat a „máriás kifejezéseket” érti meg, amit valóságosan utánozhat, ami tényleges segítséget nyújt a nőnek. Ma „emberi” Máriára van szükségünk, olyan eszményképre, melyben feltárul a nő teljes testi-lelki-társadalmi kibontakozásának útja. Úgy is mondhatjuk Kari Rahnerrel, „mariológiánkon belül is antropológiai fordulatra” van szükségünk. Hívők és nem hívők előtt legyen egyaránt nyilvánvaló, hogy Mária igenjével példaként élte meg az anyaság elfogadásának szabadságát, ebben teljesedett ki istenanyasága. Mária élete és megdicsőülése ezért „elővételezi” a megváltott ember végső boldogságát, amit a magyar Boldogasszony kifejezés is: tükröz (vö. K. Rahner: Die unbefleckte Empfängnis, SchzTh I. 1962. 223. kk). A nőiség alakuló teológiája vegye számításba a nő adottságait, tehetségét, érzékenységét és szólítsa fel őket az egyházon belüli küldetésre is. Paul Lillich szavaival: „Legyen a nőnek bátorsága saját léte kibontakoztatásához!” Akkor remélhetjük, hogy a nőies értékeket kifejező és eredményekben megélt teológia képes lesz feloldani a szekularizált világ agresszivitását és a békét fenyegető krízisét.
