Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Burkle, Horst - Győrffy Andrea (ford.): A remény a különféle vallásokban
22 vették mind a jelen, mind a jövő létmeghatározó újjászületés állapotát. A rossz újjászületést okozó karmá-t módszeresen meg lehet változtatni. Az előtérben azonban ott van egy realizálható remény. A vallási gyakorlat célja a jelenlegi állapot befejezése. Ez a közelebbi cél és nevezhető megvilágosodásnak a maya homályából, vagy lehet nevezni megszabadulásnak a testiség (dharma) által okozott életfeltételektől. A reménynek ebbe a horizontjába tartoznak a „joga” technikái. Mircea Eliade ezeket úgy értelmezte, mit szabadsághoz vagy halhatatlansághoz vezető utakat. Az egyéni autonómia technikáinak is lehet nevezni őket.1 Ha az ember ezeket egész életén át gyakorolja, akkor eléri a kitűzött célt. A haladás feltétele az állandó ismétlés és a módszer tökéletesítése. Olyan remény ez, amit az ember önmagától vár el, nem mástól, illetve önmaga akar megvalósítani. Minden kitartástól és a koncentrációtól függ. Belülről pedig kíséri a bizonyosság, hogy az igyekezetnek meglesz az eredménye. így lépésről-lépésre el lehet távolodni a gyakorlati élettől, a szokásokat el lehet hagyni, el lehet fordulni minden olyan külső dologtól, ami az idő elpazarlása volna, s csak a belső lelkü- letre kell figyelni. Csak az összeszedettség, az odaadás és az „egynek” a szem előtt tartása a fontos. Az élet leegyszerűsítése, a nyugalom, a vidámság, a kötelező testtartás, a ritmikus lélegzés, az egy pontra való összpontosítás, - mindezek egy célt szolgálnak: a sokféleségtől, a töredékestől való elfordulást és az önmagukba mélyedést.1 2 A különféle joga-gyakorlatokban az indiai embernél jelentkezik a vágy, hogy újra helyreálljon és kifejeződjék egysége a lét eredeti alapjával. Ott megpillantja és megtapasztalja, hogy „te vagy ez” (tat twam aszi). Az isteni ősökben (brahman) gyökerező létezőkkel való egység felfedezése nem remény, hanem megvalósult lehetőség. Nem az istenségben reménykednek, az elvárás nem őrá vonatkozik. Amikor a jogát végző ember nemet mond profán környezetének, akkor már valamilyen transzcendens modellt követ. S ha az istenség szerepe ebben a felszabadulásban csekély is, a transzcendencia felé való törekvésnek mégis van vallásos színezete.3 A cél az ember töltekezése isteni erővel. 1 M. Eliade, Yoga - Unsterblichkeit und Freiheit, 1960, 530. 2 U.o. 106. 3 U.o.
