Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Burkle, Horst - Győrffy Andrea (ford.): A remény a különféle vallásokban

21 ne vannak a jó és a rossz feltételek. Az ember a világ folyásának tör­vényeit nem befolyásolhatja. Ő és kortársai csak részei a pontos funk­ciókkal lefolyó kozmikus rendszernek (dharma). Ennek a kozmikus funkciósrendszernek megfelel az egyéni életet meghatározó viszonzó mechanizmus (szvadharma). Az életben előfor­duló ösztönzéseknek és tévedéseknek is megvan az oka a lét állapotá­ban. A lét valami homályos valóság, amely lehetőséget ad a csalódás­ra és a tévedésre. A Védá-ban ez a fátyolos helyzet (maya) olyan tóhoz hasonlít, amely sűrűn be van nőve náddal és a vizet alig lehet látni ben­ne. Az előtér és a háttér, a felszín és a mélység, a látható és a láthatat­lan alkotja annak az útnak az előfeltételét, amelyen az indiai vallások a „karma” szövevényében a „maya” maradandó homálya alatt a valóságot szemlélik. A remény azon az úton csillan fel, amelyen az egyes embernek ha­ladnia kell, s az ilyen utak nem egyformák. Egyeseket módszeres gya­korlással ki lehet alakítani, mások a misztikus egyesülésnek lélektani­lag meg nem határozható fokait fejezik ki, és magukba foglalnak gnosz- tikus értelemben vett lényeglátást, felsőbbrendű ismeretet, s elkülönül­hetnek egyes hindu istenségek kizárólagos kultuszává. Aki a hindu hí­vő reménye felől érdeklődik, sokféle választ kaphat. Szent könyveik is ilyen módon táplálják a reményt. Egyrészt magyarázzák a meglevő koz­mikus összefüggéseket, meg az egyén és a közösség állapotát, más­részt misztikusan értelmezik a kezdetet, s az isteneket és az embere­ket besorolják a történések összefüggésébe. Előírásokat közölnek az egyén és a közösség számára. Ajánlják a testi és lelki önfegyelmezést, s útmutatást adnak a szertartások végzéséhez. Együtt található itt a mí­tosz, az eposz, a cselekvés szabálya és kultikus előírás. A meglevő ál­lapotot magyarázzák és igazolják. A remény nem annyira a jelen való­ság megváltoztatására irányul, hanem azokra a módozatokra, amelyek­kel az adott körülmények között a belső nyugalmat meg lehet szerez­ni és át lehet élni. Az indiai vallások reményének mibenlétét ebből ki­indulva kell értelmezni. Néhány jellemző példában bemutatjuk ennek a reménynek a tükröződését. Halhatatlanság - módszeres gyakorlással. Az indiai emberek tör­ténetük folyamán sok vallási gyakorlatot kifejlesztettek, s az ok és a ha­tás összefüggésében keresték a megváltottság állapotát. Figyelembe

Next

/
Oldalképek
Tartalom