Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Burkle, Horst - Győrffy Andrea (ford.): A remény a különféle vallásokban
19 Horst BURKLE A remény a különféle vallásokban 1 Kortörténeti utalások. Mióta Hegel az emberiség és a kozmosz beteljesedését történeti folyamatra redukálta, a nyugati világban az egydimenziójú, evilági beruházások tovább gyarapodtak. Ernst Blochnál, a Prinzip Hoffnung című művében a végső dolgok evilági víziója a marxista teljesedési keretben új csúcspontot ért el. Azóta természetesen új megoldásokat kell keresni. A. Rosenberg a XX. század mítoszát a német nemzetiszocialista birodalom kialakulásában látta. A megvalósítás a népi identitásra szorítkozott, melyet legföljebb a rokon etnikumok és az állami érdekszervezetek szélesítettek ki. A nácizmusnak csak 12 éve volt álma megvalósítására, a marxizmus viszont két nemzedéket áltatott világméretű ígéreteivel. A két irányzat nemcsak arra törekedett, hogy történelmet csináljon, hanem arra is, hogy a történelem célját kijelölje és a maga eszközeivel megvalósítsa. Mindkét irányzat be akart avatkozni a történelem egész folyásába, s mindkettőnél a kiindulás Európa volt. Közelebbről megnevezve az az ország, amelyben 400 évvel korábban a reformáció is elindult. Mindkét mozgalom olyan reményt követett, amelynek megvalósítása nem az emberek kezében és nem a társadalmi rendben van, hanem amit csak Isten jelölhet ki, mint a dolgok végső célját. A reménynek ezt az átirányítását követte az emberkép átalakítása. Az embernek azokat a régi vonásokat kell viselni, amelyeket Isten teremtett és adott neki, és amelyek a Krisztus által nyújtott kinyilatkoztatásban még élesebben kirajzolódtak. Ennek a reménynek az elvesztése átalakította a jövő ígéreteit embertelen rommező látványává. Egészben véve azonban ez az isteni lecke a remény területén nem tart-
