Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - O´Donnell, John - Dolhai Lajos (ford.): Teológiai módszer a dogmatikus-szisztematikus teológiában

TEOLÓGIAI MÓDSZER A DOGMATIKÜS-SZISZTEMATIKÜS TEOLÓGIÁBAN 63 az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az (Jr esztendeje” (Lk 4,18-19). Különösen figyelemreméltó Jézus közreműködése a bűnösök megté­résében és főként az, hogy megosztja velünk asztalát. Az egzegéták egyetértenek abban, hogy ez a tett prófétai gesztus, ami csak Jézus küldetésének összefüggésében kap értelmet, s szerintük Jézus szóban és tettben hirdeti és elővételezi Isten országát. Ez annak az új igazsá­gosságnak a jele, amelyet Isten vezetett be ezáltal, hogy a világtörté­nelem utolsó órájában felajánlja a megbocsátást, s ég a vágytól, hogy Izrael házának elveszett bárányait is visszahozza.7 Jézus istenségének megtapasztalásában van azonban egy másik dimenzió is, amely fontos a keresztény élet és tanítványság szempont­jából. Már utaltunk az ontológiai részben arra, hogy a Lét értelmét a szeretet kölcsönösségében kell látni. Istent úgy kell tekinteni, hogy ő nem kevesebb, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek közössége. Moltmann felveti és megvilágítja Isten ke ősségi modelljét. Kifejti, hogy az egység Istenben: a kölcsönös önátadás egysége, amit a görög egyházatyák a perichoreszisz fogalmával fejeztek ki. Ha azon­ban ez Isten természete, akkor az isteni közösség modellként szolgál­hat számunkra arra nézve, milyennek kell lennie az emberi közösségnek. Mi, akik Jézust követjük, meghívást kapunk arra, hogy belépjünk a kölcsönös önátadás közösségeibe. Továbbá, ha többet szeretnénk tudni arról, hogy milyenek legyenek ezek a közösségek, akkor vissza kell térnünk Istennek Jézusban való megtapasztalásához. Itt azt látjuk, hogy a Szentháromság önátadása az Atya önkiüresítéséhez vezet bennünket azáltal, hogy nekünk adja a Fiát, s a Fiú kiüresedéséhez azáltal, hogy teljesen azonosul velünk, s elvezet a kereszten történő radikális elhagyatottság pillanatához. A pogány ókori istentapasztalat­tal szemben itt egy egészen más tapasztalatról van szó. Arisztotelész Istene nem képes az önátadásra, s ahol Arisztotelész a közösségről beszél, ott mint fő elvet fejti ki, hogy „hasonló a hasonlóval”. De Jézus istenségében mi egy teljesen újfajta viszonyt látunk: „hasonló az eltérővel”. A Mindenható Isten gyengévé válik, a határtalanul gazdag Isten szegény lesz, a szentek Szentje azonosítja magát a bűnösökkel, 7 Vö. MOLTMANN, II futuro della creazione (Queriniana, 1980), 85.

Next

/
Oldalképek
Tartalom