Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Sudbrack, Josef - Bolberitz Pál (ford.): A csodák és a csoda
42 JOSEF SUDBRACK következne és nem egyszersmind a teremtett erőkből is, mert ez ellenkezne Isten isteni mivoltával és az istentől teremtett világ egységével. Ha ugyanis Isten a világon belül közvetlen oka lenne egy történésnek, akkor egy vonalba kerülne a teremtett okokkal, s nem lenne az ég és a föld transzcendens Teremtője, aki minden fölött van.”3 Az a természettudományos elképzelés, hogy az egzakt tudományok a valóság egyre nagyobb területét hódítják meg és kitöltik tudással a fehéK foltokat, ahová a csodákat elhelyezték, nem más, mint népies feltételezés. A felelősségteljes magatartás a tudomány haladását másképpen gondolja el. Hans Peter Duerr, a Max-Planck- Institut fizikai és asztrofizikai részlegének vezetője, aki egyébként 1987-ben a békekutatás eredményéért Nobel-díjat kapott, fizikai szempontból is rámutatott a tudomány határaira. A fizika - mint alapvető természettudomány - egyre kisebb területet foglal el a valóságból, s annak funkcióit vizsgálja, nem a belső tartalmát. Továbbá az ember szubjektív szükségleteiből kiindulva írja le annak törvényszerűségeit.4 A természettudomány nem az igazi valóságról tárgyal és nem a létező világ általános megtapasztalásáról, hanem a valóság valamilyen vetületéről, s olyan szempontból, amelyet helyes megfigyelés által ki lehet emelni, s amelyről írni lehet. Az a tudás, amit ezekből a vetületekből szereznek, csak része annak a valóságnak, amelyről a metafizikában beszélünk. Azonkívül a tudományos ismeretben a közvetítés által van egy bizonyos hangsúly, kiemelés, s ezáltal a tudományos világ és a valóság minőségileg is eltérést mutatnak. Tehát el lehet fogadni ezt a következtetést: ahhoz, hogy az ember cselekedni tudjon, a tudományos meglátásokon túl szüksége van egy szélesebb körű áttekintésre, a transzcendens világban való eligazodásra.5 Nem a természettudományos világképben feltételezett hiányok adják az indíttatást a további kérdezésre, hanem maga az ember, aki nyitott marad a valóságra irányuló tapasztalásában, s aktivitásában is mindig nyitott az egész valóság felé. Ezért lehet megállapítani, hogy „a csoda megismerésének a hitbeli megismerés a legkifejezettebb for3 Walter Kern - Béla Weissmahr, in: ZKTh 16 (1974) 136-139. 4 H. A. Müller, Naturwissenschaft und Glaube, 1988, 73-74. 5 H. P. Duerr, Physik und Transzendenz, 1986, 8.
