Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Sudbrack, Josef - Bolberitz Pál (ford.): A csodák és a csoda
Josef SÜDBRACK A csodák és a csoda Aki ma el akar mélyedni a „csoda” témájában, azt azonnal megdöbbenti az idevonatkozó irodalom tömege, és méginkább a sokféle nézőpont, amely szerint a témát tárgyalják. Azután rájön arra, hogy nem lehet két határesetet képviselni. Az egyik az, ha valaki magabiztosan megállapítja, hogy itt „csoda” történt. Ezzel szemben felhozzák, hogy itt nem elég az okság elvére hivatkozni. Az ilyen okság csak annak mond valamit, aki elismeri Isten létét. Azután ismerni kellene a természet erőit és azok összefüggéseit.1 A másik véglet volna az, ha valaki az evangéliumban elbeszélt csodákról egyszerűen megállapítaná, hogy azok olyan tettek, amelyeket csak isteni erővel lehetett megvalósítani.1 2 Aki ma csodáról beszél, annak a fogalmat tisztázni kell és elhatárolni azokat a területeket, amelyeken érthetővé válik, hogy mit mondunk bibliai vagy egyéb csodának. Vitás területek. Elsősorban az egzakt természettudományok tartoznak ahhoz a területhez, amelyen a csodáról szóló vita folyik. Ma már elmúlt az az idő, amikor a teológia ezeknek a tudományoknak az összefüggésében olyan részeket keresett, ahová a csodákat be lehetett illeszteni. Ez a hitvédelmi módszer egy ideig tovább élt a Heisen- berg-féle „bizonytalansági relációban”. De ez sem teológiailag, sem természettudományi szempontból nem tartható. Nem is szólva arról, hogy amikor a teológia ilyen tudományos hiányokra támaszkodik, akkor a tudomány haladásával állandó visszavonulást kell végrehajtania. A teológiai érveket nem lehet valamiféle üres térbe belehelyezni. Weissmahr Béla egy tanulmányában azt fejtegette, hogy egy „űrpótló” Isten vallási (és filozófiai) elképzelése ellentmondás. „A világban nem lehet elgondoni olyan egyedi eseményt, amely egyedül Isten erejéből 1 F. Mauthner, „Wunder”, in: Wörterbuch der Philosophie, 1910, 582. 2 W. Schamoni, Wundern sind Tatsachen, 1976.
