Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Sullivan, Francis A. - Győrffy Andrea (ford.): A gyógyítás karizmája

40

FRANCIS A. SÜLLIVAN

„ismeret szavát is”, amely által felismerik Isten tervét. Ám eltekintve az ilyen „magánkinyilatkoztatástól”, nem tudjuk pontosan megmondani, hogy Isten hogyan hallgatja meg imánkat, amelyben gyógyulást kérünk. Az atyai meghallgatás felől biztosak lehetünk, de be kell látni, hogy Isten jobban tudja, mi válik javunkra az örök üdvösség szempontjából. O mindig ennek a végérvényes gyógyulásnak az összefüggésében néz minket. Azt sem szabad elfelejteni, hogy éppen a hívő emberek itt a földön Isten országának is hordozói és tanúi. A szenvedés türelmes elviselése és az ápolók önfeláldozása esetleg jobban tanúskodik a kegyelem kiáradásáról, mint egy csodálatos gyógyulás.

Az evangélista megörökítette Lázár feltámasztásának történetét. Mária és Márta kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg testvérüket, s amikor késve megérkezett, így fogadták: „Ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérünk" (Jn 1 f ,22). Az esemény lefolyása arra tanít, hogy kérésük nem talált meghallgatásra, később azonban Lázár feltámasztása, Jézus igazi válasza, felülmúlta reményüket. Egyúttal igazolódott, hogy „Lázár betegsége nem válik halálra, hanem Isten dicsőségére” (Jn 11,4). Amikor tehát gyógyulásért imádkozunk, nem írhatjuk elő Istennek, hogy miként hallgasson meg bennünket. Bíznunk kell szere- tetében a beteg iránt, és szerényen tudomásul kell venni azt is, hogy mi nem vagyunk tisztában azzal a móddal, ahogyan a halál feletti győzelem Isten dicsőségére válik, ami egyúttal a mi dicsőségünk is.

Fordította: Győrffy Andrea