Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Calster, Stefaan van - Győrffy Andrea (ford.): Bibliai csodaleírások
Stefan van CALSTER Bibliai csodaleírások Nem mindig könnyű a bibliai csodaelbeszéléseket megérteni, olykor még nehezebb azokról elmélkedni. Viszont az elmélkedés nem lehetséges megértés nélkül, a megértés pedig elmélkedés nélkül. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a csodák a Krisztusról szóló igehirdetésben döntő szerepet játszanak. A történelem folyamán sokszor megkísérelték, hogy Jézus „életrajzát” megírják, s ilyenkor a csodatörténeteket legtöbbször kihagyták. A kritika azonban nem sokáig váratott magára, hiszen így Jézus alakját mindössze egy prófétáéra redukálták, egy nemes gondolkodású önzetlen emberére, akinek emlékét nem szabad elfelejteni. Az ilyen életrajz azonban nem egy élő ember története. E szerzők főleg azt nem vették figyelembe, amit a húsvét utáni keresztény közösség Jézusról állított és hirdetett. Pedig számunkra, keresztények számára, ez feltétlenül fontos. Pál apostol írja a Korintusi levélben (lKor 15,14): „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor igehirdetésünk hiábavaló és a ti hitetek is értelmetlen”. A húsvétról szóló beszámoló és a húsvéti hit nem olyan, mint egy csodatörténet. Mégis kimutatható, hogy a kettő között megvan az összefüggés. Előbb azonban a csodák leírásának különlegességére érdemes rámutatni és néhány téves magyarázatot helyreigazítani. Végül pedig néhány utalás következik a csodáknak az igehirdetésben történő felhasználásához. Előzetes megjegyzések. Az a kiindulási pont, hogy az evangéliumok beszámolnak Jézus csodatetteiről. Az is világos, hogy ezt a szerzők nem kényszerből tették. Azok a kritikusok, akik a csodákat félre akarják magyarázni, nem veszik figyelembe a szerzők szándékát. Ugyanakkor nem szabad felszínesnek lenni. Egyes esetekben a csodáról szóló történet egy botránkozást akar tisztázni, hogy könnyebb legyen hinni a nehézségek ellenére.
