Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - Krisztus az idők teljessége - Cochini, Christian - Gruber László (ford.): A papi cölibátus az Egyház korai hagyományában
A PAPI CÖLIBÁTUS AZ EGYHÁZ KORAI HAGYOMÁNYÁBAN 71 hanem a (házas)társukkal közös fedél alatt való együttélést. Tudjuk, hogy — különösen Magy Szent Leót követően — a latin hagyomány még hosszú időn át lehetővé teszi a nős klerikusok számára feleségük maguk mellett tartását, szigorú önmegtartóztatást gyakorolva. De később, a VI. századtól, a nyugati világ valamennyi egyháztartományában a zsinatok lassan-lassan a feleségtől való elkülönülést követelték meg. Jól megfigyelhető a közös irányú fejlődés: a püspök számára a tökéletes önmegtartóztatás törvénye ugyanaz Rómában, mint Bizáncban. A 3. és 6. kánonok, a maguk részéről különböző, a megtartóztatással kapcsolatos kötelességeket pontosítanak, melyek szintén teljes összhangban vannak a latin hagyománnyal. Összefoglalva őket: egy második házasságkötés a klerikátus bármely rendjéhez tartozók számára tilos. Csak monogám állapotúak (monogami) járulhatnak a három nagyobb rendhez, valamint — okkal — a szubdiakoná- tushoz. De csak akkor, ha a feleség szűzen, szabad körülmények között kötött házasságot, valamint nem gyakorolt erkölcstelennek számító foglalkozást. Másként megfogalmazva, a többször nősült, konkubinátusban élő, özvegyet, férjétől elbocsátottat, prostituáltat, rabszolganőt vagy színésznőt elvett férfiak számára ki volt zárva a papi rendek fölvétele. Ezek megegyeznek az Ősegyházban — ezalatt Myugatot értve — mindig is követett szabályokkal, s az apostoli hagyományhoz való hűség iránti mély vágyakozásról tanúskodnak. Róma és Bizánc lényegileg megegyeznek: az Egyház szolgáitól megkövetelt tisztaság alapja nem más, mint az a késztetés, melyet a kereszténység kezdeteikor maguk az alapítói adtak. 6.3. E kánonokon kívül a Quinisextum zsinat megszavazott egy hosszú dekrétumot, mely ez esetben a Rómában ünnepélyesen vallott fegyelemtől eltérően a nős diakónusok és papok tisztasági követelményét csak meghatározott időre korlátozza. 13. kánon: „A papok és diakónusok maguk mellett tarthatják feleségeiket. Mivel tudomásunkra jutott, hogy a római Egyházban egy olyan törvényt rögzítettek, mely szerint a diakónus- és papszentelés előtt a jelöltek nyilvánosan ígéretet tesznek a feleségeikkel folytatott kapcsolat jövőbeli megszüntetésére, mi, az ősi szabály szigorú előírásának és az apostoli fegyelemnek
