Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Potterie, Ignace de la - Gál Ferenc (ford.): A csodálatos kenyérszaporítás
22 IGNACE DE LA POTTER1E nyilvános működése idején kétértelmű maradt. Igazi értelme az Egyház számára csak feltámadása után lett világos. Végső következtetések. Először gondolatmenetünkben igyekeztünk az evangéliumi szöveget visszafelé követni, hogy eljussunk az eredeti elbeszélésig. Célunk az volt, hogy megtaláljuk a kenyérszaporítás eredeti jelentőségét. Most ugyanezt az utat tesszük meg visszafelé, s reméljük, hogy eljutunk az eredeti értelméhez, amely összhangban áll az eddig felhozott értelmezésekkel. Történeti síkon az eseménynek szimbolikus tartalma volt, amely megengedte, hogy Jézusban meglássák a végső idők prófétáját. Ahogy az egész evangéliumi hagyomány mutatja, itt arról a döntő tettről volt szó, amely által Jézus messiásként mutatta meg magát. A későbbi hagyományokban két magyarázat ágazódott szét, és ezek évszázadokon át tartották magukat. Az egyik azt állította, hogy a Jézus által megszaporított kenyér az Eucharisztiát jelképezte, a másik pedig jelképesen az igének a táplálékát látta benne, amely állandóan kinyilvánítja Jézus misztériumát. Az első magyarázat az Egyház kezdete óta jelentkezett. A liturgikus katekézisben ez a kenyér az Eucharisztia jelképe volt, és ez a kultikus megjelenítés már a szinoptikus evangéliumokban jelentkezik, de főleg Jánosnál mutatkozott meg teljes formában. Első látszatra ez az eucharisztikus értelmezés új, mégis folyamatos összefüggésben van az eredeti értelemmel. A kenyér szétosztása a pusztában eszkatologikus cselekmény volt, döntő lépés Isten népének a kialakításához. Ugyanígy fejezi ki az egyházi közösség Jézus eljövetelének és a mennyei lakomának a várását, amikor az Eucharisztiában Jézus tettének emlékét megjelenítve ünnepli. Az esemény másik értelmezése még erősebben krisztológiai színezetű, s ez főleg Márknál és Jánosnál nyilvánul meg. Márk úgy mutatja be Jézust, mint a végső idők pásztorát, aki népét az ige kenyerével táplálja (Mk 6,34). A pusztai lakoma átalakul messiási ünneppé. Ugyanakkor János evangéliumában a kiosztott kenyér nemcsak jelképe az Eucharisztiának, hanem alapvető jelentése van: magát Jézust jelképezi, aki az „élet kenyere”, s elvárja tőlünk, hogy higgyünk benne. Ez az értelmezés, amely még elfogadottabb, mint az eucharisztikus magyarázat, tükrözi az esemény történeti értelmének egykori fejlődését, hiszen azt nyilatkoztatja ki, hogy ki volt Jézus. Márk és János a jelnek ezt a tartalmát kifejezetten megvilágítják. Jézus a pusztában a
