Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Potterie, Ignace de la - Gál Ferenc (ford.): A csodálatos kenyérszaporítás
16 IGNACE DE LA POTTERIE egyszerű megfigyelő van ott és nem lép előtérbe. Lehet, hogy a néma tömeg fontos része a képnek, de ezt a szerző mindig Jézus és a tanítványok szemszögéből nézi.8 Itt tehát látunk két egy irányba tartó mozzanatot: a nép másodlagos szerepét és a tanítványok részvételének kiemelését, s ez Márk szerkesztői nézőpontja. O ezen keresztül látja az eseményeket. Ha hihetünk Márknak, akkor a nép először nem is veszi észre, hogy valami rendkívüli történt. Ha tehát az eredeti történeti valóságot keressük, ezt is figyelembe kell vennünk. Ha pedig elfogadjuk János evangéliumának független hagyományát, azt látjuk, hogy a nép nagyon is válaszol Jézus tettére: „Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönni” (Jn 6,14), sőt királlyá akarják tenni. Vagyis a kenyérszaporítás felébreszt a népben valamiféle politikai messiásvárást. Jézus azonban eltávozik tőlük a hegyre, egyedül. Nem szabad azonban elsiklani afölött, hogy a csodának a tömegre gyakorolt hatása Márknál is felismerhető. Jézus sürgeti tanítványait, hogy szálljanak csónakba, és menjenek előre Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget (6,45). Mi indokolta ezt a sietséget? Márk nem felel rá, de az okot megtalálhatjuk a helyzetben és a hangulatban, amit a csoda kiváltott. János kimondja nyíltan, hogy királlyá akarták tenni. Legalább is a mozgolódás erre utalt. A pillanat tehát drámai feszültséggel telített. Ezért Jézus késedelem nélkül távozott és tanítványait is kivonta egy politikai messiási kísérlet hangulatából. Itt Márk előadásán túl felismerhetjük a kenyérszaporítás valódi történeti horizontját. Ez volt Jézus legfontosabb nyilvános fellépése, igazi messiási jel, amint azt az előbb említett szerzők is meglátták. Ám mielőtt a történetet közelebbről szemlélnénk, még magunk elé kell idézni Márk szövegében a szerkesztési jegyek másik csoportját. b) Az első utalások tehát a tanítványokra vonatkoznak. Azoknak azonban, amelyeket most megfontolunk, közvetlen krisztológiai jelentőségük van. Kezdjük a 34. verssel, amely Márkra jellemző két sajátságot tartalmaz. Jézus részvétet érez a nép iránt, mert olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. Azután így folytatja: „Jézus elkezdte sok dologra tanítani őket”. Nyomós érvek szólnak amellett, hogy ezt a 8 A görög szöveg alapján az egyes kifejezéseket párhuzamba lehet állítani.
